Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 2. szám - Az esküdtszék kérdése a sveiczi jogászgyülésen

178 SZEMLE a kánoni törvények érdekében lehetőleg korlátozták, a papoknak pedig egyenesen megtiltották. Firenze ez elleni folyamodásai siker nélkül maradtak. Mindamellett erős jelek mutatják, hogy a humanismus az egye­temi ügyek kezelésében mind mélyebb gyökeret kezdett verni. A papok tanszékeit lassanként világiak foglalták el, az ifjúság a theologiától a köl­tészet és szónoklat felé fordult, kísérletek tétettek Petrarca megnyerésére, Boccaccio pedig tényleg működött is a főiskolában. A középkori scholas­ticismus és a humanismus közötti küzdelem itt is felmerült ugyan, de az utóbbi irány hamar győzedelmeskedett. Ezen időpontban kezdődik az egyetem legemlékezetesebb korszaka. 1388-ban készültek a törvények, melyekről fentebb emlités történt s az intézet 1429-ben érte el fénypontját, mikor Palla Strozzi és Niccolo da Uzzano választattak fel ügyelök ül. A hallgatók tömegesen hagyták el Bo­lognát, hogy a firenzei tudósoknál tanuljanak; az előadások száma tete­mesen szaporittatott; tanárokul meghivattak: Argiropulo a bölcsészetre, Bruni a szónoklatra, Crisolora a görög nyelvre stb Azonban 1473-ban súlyos csapás érte az egyetemet: Lorenzo dei Medici a pisai főiskola érdekében czélzatosan megrontotta a firenzeit. Az egyetem alkotmánya nagyobb részt a bolognai szabályokhoz alkalmazkodott, de a tudományos módszer tekintetében nem egy újítással találkozunk. Meg volt határozva, milyen könyveket kell az intézet könyv­árúsainak készletben tartani ; az előadásnak az egész anyagra ki kellett terjeszkedni; a szöveg ismertetése után a glossát kellett magyarázni. A jogtudomány hanyatlását e korszakban főkép a böbeszédüség jellemezte, ugy hogy a pandekták egy-egy czímének előadása néha egy évig is el­tartott ; pontosan meghatároztatott tehát az egyes előadások terjedelme stb. Általában szembetűnő a jogi szak különös pártfogása a város részéről, mi főkép a sok tanár alkalmazásában nyilvánult. A törekvés egy nagy jogi egyetem alkotása volt. A tanárok egészben véve a régi módszer hivei voltak ugyan, de mégis akadt nem egy, kinek munkálkodása az ismeretek bővítésére, az uralkodó cultura színvonalára való emelkedésre, a források közvetlen használatára és kritikájára irányult. A reformszellem hirdetői hosszú időn át lánczolatosan következtek egymásra : Baldus, Paolo di Castro, Minucci, Accolti, Lapo di Castiglionchio, Zabarella, Mariano Socino stb. Midőn a pisai főiskola lett a toscanai állami egyetem, a flórenczi polgárok befolyása még mindig ezen irányban érvényesült. A firenzei egyetemre a közjegyzői karnak is nagy befolyása volt. E testület tagjai nagyrészt humanistice müveit emberek voltak, kik számára hires iskola állott fenn Flórenczben; tanulmányaik az „ars dictandi" vagyis az irály művészete által szoros összefüggésben voltak a szónok­lattal, melyet, kivált nemzetközi küldetésekben, sokan gyakoroltak is (Giannozzo Manetti). Czikkiró érdekes vázlatban mutatja be a flórenczi nótáriusok befolyását a humanismus terjedésére. Nagy befolyással volt a jogtudományra azon tudományos mozgalom is, mely a classicus állapotok vizsgálata terén Firenzében kifejlett, s melynek alapitói Petrarca és Boccaccio voltak. Kivált az előbbi több jogtudóssal közel viszonyban állván, erősen serkentette őket az ókori élet beható tanulmányo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom