Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - Észrevételek az általános magánjogi törvénykönyv tervezetének a dologi jogot tárgyazó részére. Második közlemény

KÖNYV TERVEZETÉNEK A DOLOGI JOGOT TÁRGYAZÓ RÉSZÉRE 15 akarja, tehát a ki annak tulajdonosa akar lenni; a 12. § szerint jogszerű birtokos az, ki birtokát tulajdonszerzési jogczímen szerezte; a 13. § szerint jóhiszemű birtokos az, ki hiszi, hogy birtokszerzési jogczíme alapján a dolog tulajdonosává vált. Azt kell tehát hinnünk, hogy az ingatlan ily módoni birtokosa, főleg ha neki a 7. § szerint adatott át, a 22. § adta jogot érvényesítheti. Nagyon tévednénk. A 83. § értelmében a tulajdon csak telekkönyvi bekeblezés által levén megszerezhető : ha valaki a telekkönyvbe bejegyezve nincs, eo ipso birtokos nem lehet, mert hiába akar az ingatlan tulajdonosa lenni, ha nála a tulajdon fő kelléke — a bekeblezés — hiányzik; nem lehet jóhiszemű birtokos, mert csak nem hiheti, hogy a telekkönyvbe bejegyzetté — tulajdonossá — vált, ha nincs bejegyezve, ez absurdum lenne ; de ilyennek az ingatlant a 7. § módján át sem lehet adni, mert ily átadás által csak birlalóvá, de a fönnebbiek szerint, nem birtokossá válnék. Miből logikailag azon következtetés foly, hogy a következetesen keresztül vitt telekkönyvi rendszer telekkönyvön kívüli birtokost el nem ismerhet, s ez a 22. § által biztosított jogot igénybe nem veheti. Se a szász ptk., se az ehez simuló tervezet nem tudott kibontakozni azon dilemmából, melyet a római jognak a traditióra alapított birtok s a német jognak az Auflassungra alapított tulajdonszerzésről felállított elvei alkottak; fentartották mindegyikéit, bár egymással az ingatlanokat illetőleg homlokegyenest ellenkeznek. Az osztr. ptk. szerkesztői észrevették ez inconvenientiát, s felvették a 322. §-t, csakhogy megint későbben az ebből folyó következtetésekben váltak következetlenekké. Viszont pedig ha a birtokróli szabványok fentartatnak, mellettök se a 83., se a 85. és 80. § meg nem állhat. A 84. § szerint „a telekkönyvi bejegyzés tulajdonszerzésre alkalmas jogczímet feltételez". — Ugyan miért feltételezne? A telekkönyvi bejegyzésnek épen az a tulajdonsága, hogy jogczímet nem feltételez; jogalapot igen, de titulusra egyáltalján nincs szüksége. Ez csak becsempészése lenne a középkori titulus és modus acquirendinek. De aztán a jogalapot nemcsak azok képezik, melyek e §-ban felsoroltatnak, hanem hozzájok tartozik még az előbbi tulajdonos és a szerző akarata (o. p. t, 317. § és 1. 9. § 3. D. acquir. ver. dom. 41. .1.) még pedig mint fő momentum, mely nélkül se érvényes jogügylet, se halálesetre való intézkedés nem is képzelhető. Ez az Auflassung természetéből foly, mint Behrend igen helyesen jegyzi meg: Wo das der Auflassung zu Grundé liegende Princip am reinsten zum Ausdruck kommt, da kann nur durch den auf Grund der Willensübereinstimung des bisherigen Eigenthümers und des