Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 6. szám - Az okirathamisítás kérdéséhez. Második, befejező közlemény

450 DR. HEIL FAUSZTIN és czélnál fogva az okirat által bizonyított jogviszony ellen irányuljon, s azon jogviszonyra birjon befolyással; hogy ehhez képest okirathamisitásról csak akkor lehetne szó, ha panaszlott a kérdésben forgó kötvényeket az azokban megjelölt adósok ellen mint bizonyítékot használta volna, holott panaszlott azokat nem erre, hanem egyedül arra használta, hogy hitelezőit ravasz fondorlattal tévedésbe ejtse.« Mindezek egy és ugyanazon elvet emelik érvényre, azt t. i., hogy azon tétel, mintha a hamis vagy meghamisított okiratnak tévedésbe ejtés czéljából s azon czélból, hogy ez által jogtalan vagyoni haszon szereztessék vagy kár okoztassék, használata önmagában a magánokirathamisítás tényálladékát megállapítaná, nem áll és téves ; hogy ellenkezőleg az okirathamisitás tényálladékához szükséges használatnak azon jogviszony ellen kell irányulnia, mely az okirat által bizonyittatik: hogy tehát a használatnak az okirat szerint jogviszonyban álló fél ellen kell fordulnia, a ki e használat által, ha az okirat valódi volna, az abban kifejezett jogviszonyba helyeztetnék (vinculatio). Es hogy a németen kivül más judicaturára is futó pillantást vessünk, a franczia felfogás nem áll ezen állásponton, a mire elegendő legyen idézni Merlin azon tételét: »lly a faux, et non seulement escroquerie, lorsqu'on se fait delivrer a l'aide de fausses lettres, ou de faux titres, de l'argent ou des effets, dont on n'aurait pas obtenu la remise, sans ces piéees supposées veritables«, s hivatkozni arra, hogy a franczia semmitőszék ismételten kimondotta, »qu'il sufflt pour caractériser le crime de faux que les lettres aient pu porter un préjudice direct et réel au tiers«, s hogy az okirathamisitás tényálladéka fenforog: »lors qu'il y a altération de la vérité dans une intention criminelle, qui a porté ou a pu porter préjudice á des tierS«. (Bűnös szándékkal eszközlött hamisítás, melyből valakire jogsérelem származott vagy származhatott.) Csakhogy a franczia code pénalnak — mely az okirat használatát sem követeli a tényálladékhoz, — .150. §-a magánokirat-hamisításért büntetni rendeli azt, a ki a 147. §-ban körülirt módon hamis magánokiratot készít vagy valódi okiratot meghamisít. (A 147. § a materiális hamisítás külömböző módjait részletezi; a code penal subjectiv definitiói szellemében.) Ez tehát irányadóul természetesen nem szolgálhat. Ép oly kevéssé, a teljesen a code pénal nyomdokaiba lépett szardíniái btkv. 350. §-a, mely a code pénal definitiójától csak annyiban külömbözik, hogy a magánokirat fogalmát határozottabban körülírja, oly magániratot követelvén, mely kötelezettséget vagy az alóli felszabadulást szülhe., vagy bármi módon másnak ártalmára lehet, »scrittura privata,