Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 6. szám - Az okirathamisítás kérdéséhez. Második, befejező közlemény

412 DR. HEIL FAUSZTIN szerint külombség nem is tehető, mert lényeges külömbség nincs ; de a használatnak mindenkor oly neműnek s csak is oly neműnek kell lenni, mely az okirat szerint jogviszony bizrnyitására irányul. Máskülömbeu fenn fog foroghatni osalás, de nem lesz magánokirathamisitás. Folyton szem előtt kell tehát tartani azt, hogy a magánokirathamisitás bűntetté tételével a magánokiratnak mint bizonyítási eszköznek megvédése czéloztatott. Azon egyén megvédése czéloztatik, a kinek joga és kötelezettsége az okirat által bizonyítandó; a ki tehát jogviszonyai bizonyításának, illetve a bizonyítás biztosításának ezen nemét, önként vagy a törvény rendeleténél fogva maga választotta; midőn a törvény előírja, hogy valamely szerződés érvényéhez okirat szükséges, vagy ha valaki az okiratban eredetileg nevezett alany jogai és kötelezettségeibe mint jogutód lép, vagy általában az, a kinek joga és kötelezettsége az okirat által bizonyittatik. Az okirat az abban bizonyított jogviszonyoknak biztosítási, mert bizonyítási eszköze. A magánokirathamisitás azért csak ezen jogviszonyokra vonatkozólag lehetséges és képzelhető. Ellenben az okirat szerint jogviszonyban állónak elő nem tüntetett személy ellenében magánokirathamisitás egyáltalában nem követhető el. A mig az okirathamisitás csak a csalás minősített esetének tekintetett, megeshetett, hogy maga a hamisítás önmagában, az okiratban kifejezett jogviszonyra semmi befolyással nem volt, hogy tehát sem a hamisításnak czélja nem volt az, de a hamisítás alkalmas sem volt arra, hogy az illető jogviszonyban érdeklettek megkárosittassanak; de igenis megkárosittathattak harmadik személyek, s a hamisítás egyedül s kizárólag ezeknek tévedésbe ejtésére szolgált, vagyis a csalásnak eszköze volt. De most a csalás s az okirathamisitás külömböző fogalmak. A csalás és okirathamisitás egy bűntetőjogi alakzattá összeolvasztása megszűnt. Az összefüggés, a rokonság a dolog természeténél fogva most is megvan, a mennyiben tévesztés, kárositási szándék most is az okirathamisitás lényegéhez tartozik. De ezen különválasztás s a magánokirathamisitásnak külön delictummá construálása a tévedésbe ejtés azon megszorítását vonta maga után, hogy bármely harmadik személynek hamis okirat használata által tévedésbe ejtése a tényálladékhoz nem elegendő, hanem egyúttal szükséges az is, hogy a hamisítás az érdekletteknek az okirat által védett s bizonyított jogviszonyát érintse; egyenesen ezen jogviszony ellen irányuljon. Más szóval: »Az okirathamisitás csak az azok közti viszonyra szorítkozik, a kik az okirat által bizonyított jogviszony körül közvetlenül érdekelvék.« Ebből kitűnik, hogy harmadik személyeknek tévedésbe ejtése hamis vagy meghamisított okirat által önmagában okirathamisitást meg nem