Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 6. szám - Az okirathamisítás kérdéséhez. Második, befejező közlemény

AZ OKIRAT HAMISÍTÁS KÉRDÉSÉHEZ 143 állapit, hanem ehhez még egy további kellék szükséges. És ezen kellék az, hogy a hamisítás az ellen irányuljon, a kinek joga vagy kötelezettsége az okiratban bizonyittatik. Goltdammer »Archiv für preussisches Strafrecht IV. kötetéhen azon példa hozatik fel, hogy valaki egy szerződésnek keltét hamisítja azon czélból, hogy egy más perben, a melylyel e szerződés semmiféle összefüggésben nincs, a keletében ekként meghamisított szerződéssel bizonyítsa, hogy a hamis keletnek megtelelő napon a szerződés helyén volt, a mi esetleg e perbeni ellenfelének ártalmára lehet. Ez nem okirathamisitás, mert a hamis szerződés nem az azon szerződés szerint bizonyított jogviszonyra vonatkozólag használtatik. S hogy mily absurduma vezetne az ellenkező felfogás, kitűnik, ha azon eshetőségre gondolunk, hogy ezen hamisítás a szerződés szerint jogviszonyban álló félre nem csak nem sérelmes, de talán előnyös is. A magánokirathamisitás és a csalás közti határvonalat most már a következő két pontban állapithatjuk meg: Először, ha a hamis vagy meghamisított okirat tisztán mint tévedésbe ejtési eszköz használtatik harmadik, az okirat által bizonyított jogviszonyban nem álló személyek ellen: akkor nem okirathamisitás fog fennforogni. Másodszor, magánokirathamisitás csak akkor forog fenn, ha a hamis vagy meghamisított okirat, az abban foglalt jogviszony bizonyítékául s az azon okirat szerint jogviszonyban álló fél ellen használtatik. A hamisítás ez iránybani használatának veszélye, mint Goltdammer igen találóan mondja, abban áll: »Dass die Urkunde, welche in ihrer vahren Bestimmung ein Schutzmittel der Parteirechte sein soll, in ihr Gegentheil verkehrt, und zu einer WafFe gegen dieselben gemacht wird.« • A magánokirathamisitás azon jogviszony ellen irányul, melynek bizonyítékául az okirat szolgál; holott az első esetben az okirat csak mint idegen jogviszonyokra vonatkozó Írásbeli hazugság jő tekintetbe s tévesztési eszköznek használtatik harmadik, ezen jogviszonyon kívül álló személy ellen. A miért is, ha a hamisítás az okirat szerint jogviszonyban CteíD állónak feltüntetett személy ellen irányul, magánokirathamisitásról szó nem lehet. Helyesen mondja Goltdammer: »Denn soll die falschlich kreirte oder falschlich ver'ánderte Schrift gegen den Aussteller nicht gebraucht werden, so bleibt die materielle Schaffung des Falschen, oder die Veránderung des Wahrcn nach der Seite, wo das Recht auf der Echtheit liegt, ein todtes Factum«, és »Dolus und Gebrauch verbinden sich nicht mit der áusseren That; und wenn die Fálschung auch durch Gebrauch der falschen Schrift (gegen einen Dritten nicht indirekt auf den Aussteller zurückwirken kann,