Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 5. szám - Appunti per una introduzione al corso di diritto e procedura penale. Adalékok a bűntető jog és eljárás tanfolyamának bevezetéséül. (Vége)

Irodalom. Appunti per una introduzione al corso di diritto e procedúra penale. (Adalékok a bűntető jog és eljárás tanfolyamának bevezetéséül.) Brusa Emiltől. (Vége.) Azon nagy jelentőségnél fogva, melyet a szabad akarat és a végzetszerüség kérdése a büntetőjog terén mindinkább nyer, érdekesnek véljük szerző álláspontját jellemző következő szavait idézni: „Az előtt azt állították, hogy az emberek szabadságérzése e szabadság létezésének legjobb bizonyítéka. Idővel azonban a nagy történelmi tünemények tanulmányozása igen számos oly tényt derített ki, melyeknek okozati összefüggése nem lehetett kétséges; főleg azon tényéknél történt ez, melyek „a nagy számok és az állandó átlagok" statistikai, „a szokás, az eszmék és szenvedélyek associatiójának" psychologiai törvényének megállapítására s megerősítésére közreműködtek. Ez ó'a azt kezdették hinni, hogy e képzelt szabadság káros előítélet a tudományban, nyűg, melyet késedelem nélkül lerázni kell. A harcz oly régi, mint a bölcseleti gondolkodás, de mindeddig nem merték azt a gyakorlati térre átvinni s a deterministicus rendszert közvetlenül a a beszámithatóság és a büntetés elméletében alkalmazni. De mi nem volna megengedve a mai embereknek, kik az emberiség harczosainak legnagyobb vívmányát nyerték osztályrészül, a gondolatszabadságot, melyet ők épen a szabadság tagadására használnak fel és pedig nemcsak a psychologiai kutatások, hanem már a gyakorlati élet s a bírósági intézmények terén is ? És azon tartózkodás és félénkség daczára, melyet a rendszer hívei annak gyakorlati alkalmazásában magok is megőrzendőnek tartanak, a következmények fölötte félelmetesek az erkölcsiségre s a társadalmi biztonságra nézve. Lesz-e a gonoszoknak, kik szerint mások jogainak sértése nem egyéb, mint végzetszerüség, más zabolája, mint a törvény, új Isis vagy Osiris, mely hasonlag végzetszerűen fenyegeti és sújtja őket ? A felelősség szabad Öntudatának féke nélkül minden a furfangnak és az erőnek a büntetés kikerülésére vagy a társadalom elleni harczra irányzott játékává válik. Mi érdeke lesz annak, a ki bármely oknál fogva roszra vetemedett, abban, hogy jót cselekedjék? Az ő istene a végzetszerüség, mely jutalmazza és bünteti, de előbb egyik vagy másik irányban végzetszerűen cselekvésre kényszeríti. A rosz végzetszerüsége lesz vigasztalója s legnagyobb bátoritója. Nem ily merész tételek azok, melyekkel a büntető jogot positiv alapon újra felépíteni lehet. Nem lehet nehézség abban, hogy a személyi és társadalmi solidaritást, a szokásokat, az előző cselekményeknek a későbbiekre, az egyik ember cselekedetének másokéra való befolyását mint