Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 5. szám - Appunti per una introduzione al corso di diritto e procedura penale. Adalékok a bűntető jog és eljárás tanfolyamának bevezetéséül. (Vége)

IRODALOM 363 az emberiség törvényét elismerjük. De e törvény és a /égzetszerüség között nagy az örvény ; valamint semmiféle dolog létezése önmagában be n em bizonyítható, a szabadság ép oly kevéssé, mint a halhatatlanság vagy az istenség: azonképen be nem bizonyítható a végzetszerűség sem. A skepticismus kikerülésére nincs más ut, mint a hit abba, a mit az ember, természetének számba vétele mellett, a nagyobb s megfelelőbb valószínűségnek felismerhet. Ámde ezen természete az embert azon gondolatra vezeti, hogy a cselekményeknek bizonyos czéljuk van, mert e nélkül a különben elkerülhetlen ellenmondásból és absolut skepticismusból ki nem bontakozhatnék. A czél kötelezettséget, a kötelezettség pedig szabadságot tételez fel annak teljesítésére; úgy hogy a szabadság elkerülhetetlen erkölcsi hit, melynek alapja épen a czél és a kötelesség eszméje. Az ember kötelezve érzi, mert szabadnak hiszi magát, s nem foghat fel reá nézve kötelező czélt, saját szabadságának hite nélkül. E szabadságot mindenesetre korlátozzák a szükséges összefüggés, kölcsönösség, solidaritás történelmi feltételei ; s igy nem absolut, de mégis szabadság, nem merő szükség." Az orvosi iskola rendszeréből folyó következmények ecsetelésében különösen kiemeltetik, hogy a) teljesen megsemmisíti a vádlottnak az eljárási szabályok pontos megtartása iránti fontos jogait; b) a birói hatalmat elkobozza az orvos; c) megsemmisítése minden erkölcsi törvénynek s feltételezése annak, hogy a bűntettesek mint ilyenek, kivételkép az emberi természet iránt tartozó tisztelet közös törvényén kívül állanak; d) itt is a hasznosság eszméjével s annak minden következményeivel találkozunk. Ellenben jótékony hatást is gyakorolt e rendszer, jelesül a büntetőjogi beszámithatóság elméletére. Az elme azon beteg állapotait, melyeket a haladó psychiatria és egyéb tudományok nemcsak valóknak s létezőknek, de, különösen nagy társadalmi rázkódtatások korszakában, nem is épen ritkáknak igazolnak (e tapasztalati eredményekkel való visszaélés oka annak, hogy az orvosi iskola a teljes és általános felelösséghiány absurdumába esett), ezen állapotokat lassanként figyelemre kezdik méltatni még azon jogászok is, kik ellenök a legújabb időkig határozottan visszautasító állást foglaltak el, s a szabadságot és az értelmet kizáró némely körülmények a büntetést kizáró okokul elismertetnek. És ma már kétségtelen, hogy a felelősség kizárásának kérdései mind nagyobb fontosságot nyernek. Ezen jótéteményt a tudomány s a büntető gyakorlat egyenesen azon befolyásnak köszöni, melyet a vádlott egyén vizsgálatában a naturalisticus eszmék gyakorolnak. Az orvosi iskola a legalkalmasabb azon lassú és nehéz reform létesítésére, hogy az anyagi kár büntető tekintetben ne tekintessék többé a legfontosabb és leghatározóbb momentumnak. A büntető tudomány minden tévedései egy pontra vezethetők vissza: a történelmi jognak a rendörséggel, a jogi megtorlásnak a megelőzéssel , a concret igazságnak a merő hasznossággal való felese, rélésére. A megtorlás egymagában elégtelen s szükségképi kiegészítése a praeventio. A társadalmi viszonyok szerfeletti egyszerűségének idejében,