Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 6. szám - Észrevételek az általános magánjogi törvénykönyv tervezetének a dologi jogot tárgyazó részére. Első közlemény

KÖNYV TERVEZETÉNEK A DOLOGI JOGOT TÁRGYAZÓ RÉSZÉRE 479 kiván, még nem átvevő, hanem megrendelő; az átvevő azon közvetítő szállító, ki a dolgot a megrendelőnek leendő kézbesítés végett átveszi. Ha pedig a dolog nincs megrendelve, hanem péld. ajándékkép küldetik, s a megajándékozandó értesítés folytán kijelöli a személyt vagy intézetet, mely által neki az ajándék átküldessék, s ennek a dolog átadatik : akkor sem átvevő még a megajándékozott, s ezzé csak akkor válik, ha neki a dolog hatalmába adatik ; ez előtt pedig az 1. § szerint birtokos nem lehet. E § felvételének indokai is szerfelett gyengék. Mindenek előtt az 1840. évi XVI. t.-cz. 36. §-a teljes birtokról, azaz tulajdonról szól; de ha ez alatt minden valószínűség daczára, csakugyan birtokot értene, rendelkezése csak a kár viselése tekintetéből, a kereskedelem követelményeihez képest felállított, kivételes rendszabály. De más esetekre alkalmazva bizonyosan óvakodott a magyar törvény ilyviszásság kimondásától, a minthogy nem is fordul elő törvényeinkben sehol se. — Az pedig, hogy azért vétetett fel, mert az ily szállító intézet már általánosan kijelenté akaratát, hogy mások részére az átvételt közvetíti, — gyarlósága mellett még nem is foglalja magában mindazon eseteket, melyek a 11. § szabmánya alá eshetnek. Megtörténhetik ugyanis, hogy a megrendelő oly személyt jelöl ki átvétel végett, ki szállítással nem foglalkozik, de kiről tudja, hogy iránta való szívességből a dolgot átveszi, s neki át fogja adni; hol itt az általánosan kijelentett akarat az átvételnek mások részére való közvetítésére ? Vagy talán e § a szállító intézeteket, postát, vasutat, gőzhajót sat. a megbízottak vagy meghatalmazottak bizonyos fajtájának kívánja tekintetni, s igy rendelkezésének elve mintegy a 10. §-ban rejlenék ? Első pillanatra látszik, hogy e felfogás téves : mert hogy a megbízott a megbízó részére szerezzen birtokot, annak a dolgot azon szándékkal (animo) kell átvenni, hogy a dolog birtokát a megbízó részére szerezze meg (L. 1. D. de acquir. v. amitt. poss. 41. 2.), mi a szállítás végetti átvételnél nincs meg, de még nem is feltételezhető, mikor a szállító a megrendelőt csak elvétve ismeri. Ha pedig a szállító a megrendelőt meg nem találja, mi gyakran megtörténik, s bizonyos idő múlva a dolgot a feladónak visszaviszi, neki visszaadja: váljon a megrendelő birta-e e dolgot? s ha bírta, mikor vesztette el ? A feleletre kíváncsi volnék. A törvény meghatározhatja, hogy a dolog tulajdona ily esetben a megrendelőre szálljon át, de akkor ez intézkedés a tulajdonról szóló czímbe való ; azt is meghatározhatja, hogy ily átküldések esetében a netáni kár a megrendelőt terhelje, ekkor meg a kötelmi részbe teendő ; de a mondottak szerint semmi esetre se való ide, hol semmiféle jelentősége sincs, s az elv téves volta mellett még a hirtokkeresetek tekintetéből is hátrányos.