Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 6. szám - Észrevételek az általános magánjogi törvénykönyv tervezetének a dologi jogot tárgyazó részére. Első közlemény

480 BÁNFFAY SIMON ÉSZREVÉTELEK AZ ÁLT. MAGÁNJOGI TÖRVÉNYHa a 12. és 16. §-t egymás mellé állítjuk, azt látjuk hogy a 12-ik positive ugyanazt fejezi ki, mit a 16-ik negatíve, csakhogy az előbbire nézve azon hátrányos különbséggel, hogy az ékszerész,, ki a lopott rendjeleket a tolvajtól megvette, ezek jogos birtokosa. De minthogy a causa possessionis azon kérdésre, váljon birtokos-e-, valaki, semmi befolyással sincs, a 71. § szerinti elbirtoklás megitélhetésére pedig 16. § is elégséges: a 12. § egészen felesleges. E mellett szövegezése is hibás. Jogczímet emlit, de hogy mi istencsodája ez a jogczím, azt a törvény nem mondja meg. A 84. §-bartugyan van néhány „ily" jogczím felsorolva; de hogy e § nem meríti ki a jogczímeket, látszik az ily szóból, mely azt mutatja, hogy exemplificative soroltattak fel az ott megnevezettek, s igy többnek iskell lenni, de hogy melyek még azok, erről bölcsen hallgat. Valószínű^ hogy az átadás — traditio — is közéjök tartozik, mit azonban csak gyanítanunk lehet. Egyáltalján csodálom, hogy a jogtudomány mai. fejlődött állapotában még valaki a jogczímet, ezen elavult fogalom zavart okozó symbolumát használja, ha csak a modus. aquirendi-t méltó-párjául fel nem veszi ; minek — becsületére legyem mondva — a javaslat oly praegnans kifejezést nem adott, mint az osztr. polg. törvénykönyv. Mindjárt a 13. §-ban mutatkozik e szó gyarlósága. Valakinek, sok mindenféléje közt sok fog akadni olyan, melyről azt, hogy miként jutott hozzá, megmondani nem tudja. Csak annyit hisz, hogy az övé. Ez a javaslat szerint már nem volna jóhiszemű birtokosa e tárgyaknak, mert birtokszerzési jogczímét nem tudja, tehát e tekintetben semmit se hihet. Aztán az átadás nem levén a jogczímek közé sorolva, ha egyiket vagy a másikat átadással szerezte volna, ezekre nézve jogczíme sincs-, váljon ö ezek jóhiszemű birtokosa-e vagy nem ? E kifejezést tehát, mint a Wolf-féle iskola haszontalan maradványát, a törvénykönyvből ki kell küszöbölni, annál isinkább, mert a birtokos jóhiszeműségét jobban jellemzi az, ha „ugy tudja, hogy a törvény által megengedett módon vált a dolog tulajdonosává". Ez az ingó és ingatlannál egyenlőn igaz. A § végén álló szabványban a szavakat egy kissé Össze keli cserélni, hogy a kifejezés teljesen magyar legyen, talán ilyformán i „Az ellenkezőnek bebizonyításáig a birtokos jóhiszeműsége vélelmeztetik1*. Szerintem nem a vélelmezésen, de azon, hogy mi vélelmeztetik, fekszik a súly. Az általam imént mondottak a javaslat 14. §-a által is igazoltatnak, hol nem az a roszhiszemü birtokos, ki nem hiszi, hogy birtokszerzési jogczíme alapján a dolog tulajdonosává vált, hanem az, ki a tulajdonszerzést gátló okokról a birtokszerzésnél tudomással birt. Ámbár ezen injusta causa kifejezésénéL