Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 5. szám - A VIII. magyar jogászgyülés tárgyalásai. Kritikai tudósítás

464 A VIII. MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TÁRGYALÁSAI rákat egyesítené. Es egyik legfőbb bajunk a jogi oktatás szomorú állapota. Ezen kellene segíteni. Ez értelemben indítványt tesz. Dr. Dell'Adami Rezső védi a bifurcatiót. Nagy ügyvédség csak a bifurcatio mellett fejlődhetik. Az ügyvéd csak jogvédő szónok, tanácsadó tudós legyen, a ki egyébként a tanításnak él. Denaturalisálva lesz, ha rá az avoué dolgát bízzuk. Az utóbbit a közönség érdekében numerus claususba kell szorítani; az ügyvédség terén szükséges a szabad verseny. A szakosztály nem fogadta el a bifurcatiót, melyre a szakosztályban az indítványozón kivül csak két tag, a teljes ülésben egy sem szavazott, Téves is az a föltevés, hogy Francziaországban és Angliában azért nagy az ügyvédség, mert ott bifurcatio van. Az ügyvédi nagyság sokkal finomabb és szellemibb tényezőkön ered meg, mint a milyen a ketté választás chinai fala. Tehetség, tudomány és ékesszólás, ezek az ügyvédi nagyság igaz emeltyűi. A kiben egyesülnek, felemelkedik a magas regiókba akkor is, ha avoué teendőket szabad végeznie; a lusta, tehetségnélküli avocat kontár marad, ha százszorosan is van az avouék hadától elválasztva. Világos tanúság rá a franczia vidéki avocat, és a londoni avoué, a sollicitor ; amaz avoué-teendöket is végez, emez nem is épen kevés fórum előtt „szónokol". Nincsenek bifurcatiónak alávetve, és mégis az elsők köréből emelkedett ki a kar nem egy nagy alakja; és hogy a londoni sollicitorok veszélyes concurrensei a barrisereknek, arról épen ez idén igen érdekes elmélkedéseket lehetett a Times-ban olvasni. Nem a kettéválasztás a logikai prius, melyből a nagy ügyvédség keletkezett. Ép megfordítva áll a dolog. A nagy szónoknak Párisban, Londonban régtől fogva ügye, díja s dicsősége annyi volt, hogy nem volt szüksége avoué teendőkkel foglalkoznia. így lesz ez minálunk is, ha az ország oly gazdag s müveit lesz, milyen Páris és London már a múltban volt, és ha oly tudós és ékesen szóló tagjai lesznek a karnak, a milyenek ott teremtek. Helyes volt, egyéb okoktól e helyütt eltekintve, a bifurcatio elvetése azért is, mert az indítvány szerint a perenkivüli eljárások gondját, de még a perelőkészítést is egészen az avoué vinné; a nagyobb qualificatióval biró ügyvéd pedig csak a szónoklásra szorítkoznék. Hosszabb fejtegetés nélkül is szembeötlik, hogy, bármennyire fokozzuk az ékesszólás fontosságát, — magunk is azon nézetben vagyunk, hogy az a justitia alaposságának, ünnepélyességének, ideális fenségének, a jogérzet megszilárdításának eléggé meg nem becsülhető és pótolhatatlan tényezője — mégis igaz, hogy az ékesszólás a „jogvédelem" feladatait az élet rendszerinti eseteiben nem birja megoldani. Az ékesszólásnak döntő szerepe van, de csak a n a g y perekben, mikor az ügyvéd,