Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)
1882/17 / 2. szám - A párbér (lecticale) a katholicus egyházjogban. Vége
A PÁRBÉR (LECTICALE) A KATH. EGYHÁZ JOGBAN. 81 tamen et possessionati, solvent more viduarum et viduarum prout superius est adnotatum. Cap. 4. Inquilini conjugati, boves aut equos habentes quantum ad triticum, solvent perinde, atque hospites possessionati et sessionati paulo superius specificati quod idem ad solutionem pecuniarum erit extendendum. — Inquilini eius modi iumenta non habentes pendent tritici occ. 10., dn. 12 et laborem unius diei. — Si inquilini sínt vidui aut viduae praestabunt dn. 25 aut 2 dies laborum. Cap. 5. Tempore vindemiarum, singuli hospites coniugati vineam habentes. de musto praestabunt pintas 5. — Vidui autem et viduae pintas duas et mediam, similiter nondum coniugati et inquilini sive coniugati sint sive non. íme egy párbér-szabályzat, mely a vagyon szerinti teherkivetés elvén alapszik, s melyből világosan látjuk, hogy nem csak a birtoktalan, de a birtokos jobbágy is személyi állapota szerint szolgáltat s hogy ennek folytán a párbér maga az egyház részéről sem tekintetett a földbirtokon nyugvó tehernek. De látjuk azt is, miként kell értelmeznünk a visitatio canonicák fentebbi kitételeit. E kitételek nem egyebek, mint a vagyonszerinti teherfelosztás külömbözö sablonjai és pedig a legtöbb esetben igen hiányosan szerkesztett sablonok, melyeket hogy a valóságnak megfeleljenek, többfélekép kell kiegészítenünk. A visitáló archidiaconok nem sokat törődtek a finomabb megkülönböztetésekkel, sem a szavak különös jogi jelentőségével, mert arra nem is volt szükség, miután a szolgáltatások nem a visitatio canonica betűi, hanem az élő jogszokás szerint történtek; ez pótolta és egészítette ki a visitatio canonicák hiányait, de egyszersmind ez tette feleslegessé a nagyobb pontossággal való felvételt. A visitatio canonicák párbélfeljegyzései csak a normális állapotot szem előtt tartó sablonok, és a normális állapot az, hogy minden jobbágyi telek vagy ház birtokosa valamely házasságban élő jobbágy, az ellenkező csak ritka kivétel s mint ilyen, a sablonok által rendszerint figvelmen kivül hagyatik ; a kiegészítés ezen irányban a gyakorlati életre bizatik. Nincsenek ügyen adataink a pécsi püspökmegyéröl; de az áttanulmányozott visitatio canonicák alapján meg vagyunk győződve, hogy ott is a fentebb idézett kitételekkel találkozunk, ott is a legtöbb esetben nem igy szól a sablon: „singuli hospites conjugati" „Quilibet inquilinus conjugatus domum habens" stb., hanem akként, mint fentebbi idézeteink. Mindezek folytán a „singuli sessionati", „a qualibet sessione", „a quolibet domo sessionata vei inquilinaria-1 stb. kifejezések értelme csak az, hogy rendszeriat, - feltéve, hogy a telek vagy ház birtokosa nős, — minden sessio vagy ház után a visitatio canonicában megjelelt jövedelem folyik be; ellenkező esetben,
