Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 3. szám - A jogos védelem. Ötödik közlemény

252 BATTLAY IMRE nekülnek megérdemlett büntetésük alól; csakhogy nem azért, mert az általuk gyakorolt védelem nem volt vétlen, hanem azon okból, mert jogos védelem ellen — melyet t. i. a birtokos, illetőleg a férj gyakorolt ellenükben — jogos védelemnek helye nincs. Az ellennézet szerint a megtámadásnak váratlannak kell lennie; mert ha a megtámadott azt előrelátta s még sem kerülte ki, azzal hibát, kétségtelen gondatlanságot követett el, mely a vétlenség feltételének fenforgását megszünteti. Ha tehát a megtámadott tudta,, hogy azon helyen, a hova ment, lesnek reá, hacsak szolgálati kötelesség vagy vállalt magán-kötelezettség nem késztették az útra, s más úton czéljához nem juthatott: jogos védelemre eredményesen! nem hivatkozhatik. Szembeötlik azonban, hogy az államhatalom által sérthetetlennek kijelentett személyes szabadság ekként gyakori sérelmeket volna elszenvedni kénytelen; félreismertetnék, hogy vállalt kötelezettségeken kivűl sokkal fontosabb ügyek is lehetnek és vannak elismertetnék a gonosztevők korlátlan hatalma, a kik a járás-kelés feltételeit elöszabhatnák; s a mellett — mivel az ellennézet éle azon egyén ellen fordul, a ki pl. a rablón sértést ejt — egyszersmind szem elöl tévesztetnék az, hogy az államhatalomnak, ha már két rosz közül választania kell, sokkal inkább azon irányhoz kell hajolnia, mely a törvényt tiszteletben tartó polgárok előmozdítandó' érdekeire van tekintettel, mintsem ahhoz, mely a büntető törvény súlya alá esett egyének kárhoztatandó érdekeit veszi oltalmába2). Ha a jogtudósok már attól is megtagadták a jogos védelmet,, a ki az öt fenyegető jogtalan megtámadást ki nem kerülte, annál kevésbbé engedték azt meg annak javára, a ki a jogtalan támadásra alkalmi okot szolgáltatott, noha nem azon czélból, hogy majdan a jogos védelem örve alatt ellenfelén jogsértést követhessen el. Itt tűnik azután ki kézzelfoghatólag, hogy a vétlenség feltétele csak zavart okozott. 2) L e v i t a id. m. 191. 1. nekihegyezett tollal írja: „Ja derselbe (Breidenbach) verkennt das Recht der freien Persönlichkeit durchaus, wenn er nur Dienstpflicht oder eigenartige Privatverbindlichkeiten, derén Hintansetzung oder Zuwiderhandlung den Saumigen tenent machen würde,. als genügenden Grund gelten lassen will, utn in diesen Fallen für den Hingehenden das Recht der Nqthwehr überhaupt zu rechtfertigen, oder ihn gegen den Vorwurf einer Überschreitung zu schützen. Als ob die freie Persönlichkeit, welche sich kraft ihres Rechts dahin bégében darf,. wohin es ihr gut dünkt, soweit das Recht eines Andern dadurch nicht gekrankt^ wird, noch der Unterstützung durch Dienstpflicht oder Privatverbindlichkeit bedürfte, um ihre freie Bewegung gegen verbrecherische Angriffe zu vertheidigen ! Und als ob der ein Raufbold genannt werden müsste, der es für des Mannes unwürdig erachtet, sich seine Wege und Ziele von der Furcht vor verbrecherischen Angriffen vorschreiben zu Jassen !