Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 3. szám - A jogos védelem. Ötödik közlemény

A JOGOS VÉDELEM 251 De ha a tolvaj ellenáll, vagy az ellopott dologgal fut tova, s azt a sértett fél tőle még visszaveheti, akkor a birtok elveszése utóbbira nézve még nem állott be, mert a dolog még testi rendel­kezése alól, hatásköréből elvonva nincs, az öt fenyegető veszély — noha a lopás már befejezve van — még nem vonult el, még folyton tart, a megtámadott a tényleges sértést még elháríthatja, s mivel azt elhárítani jogosítva van: a tolvaj ellen in continenti — a mint azt a források kifejezik — a jogos védelmet még gyakorolhatja ; bár ezzel még nincs ölési joggal felruházva, mert a jogos védelem ez esetben is csak a moderamen inculpatae tutelae határain belül jogszerű. Ellenben, ha a lopás által sértett fél birtoka — bár rövid ..lőre — egészen elveszett; ha ugyanis a tolvaj már egyidön át a lopott dolog békés birtokában volt; tehát a források kifejezése szerint ex intervallo, a jogos védelem már nem gyakorolható ; mert e# belenyúlás volna az állam azon jogába, hogy a bűnöst egyedül ő maga büntethesse meg. 3. A megtámadás vétlensége. A megtámadás további kelléke gyanánt többen azt is meg­kívánják, hogy az a megtámadott részéről vétlen is legyen, azaz, hogy arra a megtámadott egyén hibája, gondatlansága ne szolgál­tatott legyen okot. Nézetűket azzal okadatolják, hogy a felidézett támadás arra nézve, a ki azt megrovásra méltó módon idézte fel, nem tekinthető jogtalannak. S Carrara azt hozza fel, hogy a tolvaj, vagy a házasságtörő, a kik az őket tettenérö birtokost, illetőleg férjet meg­ölik, jogos védelemre való hivatkozással magukat nem menthetik, mert a vétlenség feltétele nem forog fenn 1). Ámde a megtámadás jogtalanságán mitsem változtat az, hogy a megtámadott annak gondatlanul, vigyázatlanul tette ki magát; mert a jogtalan megtámadás mindig önkéntes cselekmény, s nyilván­való, hogy jogossá még azon esetben sem válnék, ha egyenes fel­bujtás eredménye volna. S tagadnunk kellene, hogy a jogos véde­lem határainak túlhágása ellen jogos védelemnek van helye ; s kö­vetkezéskép követelnünk kellene, hogy a legyőzött jogtalanul támadó tartozzék békével tűrni, hogy öt ellenfele megfojtsa. A Carrara által emiitett tolvaj és házasságtörő mindamellett nem me­l) Id. m. 297. §. — Pessina (id. m. 179. 1.) egy véleményen van Carrarával. — H a us (id. m. 357. I.) az ellenkező nézetet vallja. — Szintúgy Kautz G u s z t á v, id. m. 248. 1. — Körösi Sándor, id. m. 1. k. 95 skll. Pauler Tivadar, Büntetöjogtan. 249. §. — Werner Rezső, id. m. 156. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom