Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 2. szám - A németalföldi büntetőtörvénykönyv. (Második közlemény)

150 DR. ILLÉS KÁROLY a németalföldi btknek kell adnunk az elsőséget. A pénzbírság u. i. csak akkor bir a büntetésnek kellékeivel, ha az lehetőleg csak az elítéltnek személyét érinti; ellenben feltétlenül elvetendő azon esetben, ha nagyobb mérvben sújtja az elitélt családját vagy egyéb hozzátartozóit, minélfogva a vagyonelkobzás a büntetések rendszeréből ma már mindenütt kiküszöboltetett. Ámde a magyar btknek rendelkezése sok esetben ide vezethet; mert ha az elitélt könnyen nem képes vagy nem akar a reá rótt pénzbeli tartozásnak eleget tenni, akkor megindittatik ellene a végrehajtás s ennek eredménye nem ritkán abban áll, hogy a pénzbírság s a végrehajtási költségek fejében elárvereztetik az illetőnek háza és telke s ekkor azután családjával együtt teljesen vagyontalan marad. Ez lényegileg nem más mint a középkorban divatozott vagyonelkobzás; s miután a büntetéseknek rendeltetése különben sem az, hogy azokból az állam vagyoni hasznot húzzon: ennélfogva csakis azon rendszer helyeselhető, a mely az elitéltnek szabad tetszésétől teszi függővé azt, vájjon a kiszabott pénzbüntetést vagy az ezt helyettesítő szabadságvesztés-büntetést választja-e. E mellett még figyelmet érdemel az is, hogy a németalföldi btkben a pénzbírság csak mint főbüntetés fordul elő, míg a magyar btkben annak inkább mint a szabadságvesztés-büntetéssel egybekapcsolt mellékbüntetésnek van jelentősége, mely szigor különösen a nyerészkedésből származó bűntetteknél eléggé indokolt; s ezért, ha a kellő korlátok közt alkalmaztatik, elsőséget érdemel a németalföldi btknek enyhébb rendszere felett. A főbüntetésekkel kapcsolatban szabályoztatik a vizsgálati fogság beszámításának kérdése is. A 27. czikk erre nézve akként intézkedik, hogy a birói ítéletben kimondat hátik, miszerint a vizsgálati fogság a szabadságvesztés vagy pénzbüntetések végrehajtásánál egészen vagy részben beszámittassék, s hogy ezen intézkedés akkor is alkalmazandó, ha több büntetendő cselekménynek egyidejű üldözésénél az elitéltetés nem azon cselekmény miatt történik, mely miatt a vizsgálati fogság elrendeltetett. Az egyszerűség, mely ezen rendelkezésben nyilvánul, feltűnő ellentétet képez a magyar btk. 94. §-ával, mely szerint a vizsgálati fogságnak, hogy az beszámittathassék, hosszúnak s nem a vádlott hibájából származónak kell lenni; ez esetben azonban nem bizatik a biró be^ látására, hogy azt beszámitandónak ^tartja-e, hanem kötelességévé tétetik a beszámítás. A nehézségek, melyek ezen rendelkezések alkalmazásánál felmerülnek, már az eddigi birói gyakorlatban is előtérbe léptek; mert egyfelől annak meghatározása, hogy mikor tekinthető a vizsgálati fogság hosszú tartamúnak csaknem lehetetlen, ha megfontoljuk, hogy a vádlott szempontjából a helytelenül alkalmazott vizsgálati letartóztatásnak legrövidebb időtartama is, mint felesleges, túlhosszúnak tekintendő; s másfelöl annak megállapítása, hogy a vizsgálati fogság a vádlottnak hibáján kivüli volt, az ellenkezőnek meghatározását tenné szükségessé, s ennélfogva a birói Jtéletben mindannyiszor kitüntetendő lenne az, hogy a vizsgálati fogság vagy a bíróságnak hibája, vagy egyéb senkinek hibául fel nem róható|körülmény miatt vált hosszú tartamúvá. Minő vitákat idézhet elő ezen kérdés, különösen ha a körül forog, hogy a biróságnak hibája