Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 2. szám - A németalföldi büntetőtörvénykönyv. (Második közlemény)

H8 DR. ILLÉS KÁROLY nyából származnak, a németalföldi btkben némileg az által ellensúlyoz' tatnak, hogy e szerint a fogházbüntetés egész 5 évi tartamig magán elzárásban hajtatik végre (11. cz.), s ezen szabály alól csak azokra nézve tétetik kivétel, a kik 14. évöket még meg nem haladták vagy a 60-ik éven már felül vannak (ha csak az utóbbiak önkényt nem óhajtják a magán elzárást) vagy a kik orvosi szempontból erre alkalmatlanoknak találtatnak (12. cz.). Kétségtelen, hogy a magánelzárás nagyon alkalmas a büntetés egyénitésére és a bűntettesek erkölcsi javítására, s ezért a jelen század elején és közepe táján általában a magán rendszert tartották a leghelyesebb börtönrendszernek. Ámde a tapasztalás azóta sokszorosan bebizonyitotta, hogy a magán elzárás is csak bizonyos ideig gyakorol üdvös hatást, azontúl pedig az elitéltek testi és szellemi képességeinek megrontására, gyakrabban megsemmisítésére vezet. Az is bizonyos, hogy azok, a kik közvetlenül a magánelzárásból lépnek ki a szabad életbe, a nagy ellentét miatt nem tudnak ugy élni visszanyert szabadságukkal, mint azok, a kjk erre fokozatosan előkészíttetnek. Ezen indokok folytán ma már általánosnak tekinthető a nézet, hogy a magánelzárás csak a büntetési időnek kezdetén — legfeljebb egy évi tartamig — alkalmazható sikerrel, azontúl pedig akként kell berendezve lenni a szabadságvesztésbüntetésnek, hogy az a szigornak fokozatos leszállításával kellő átmenetet képezzen a visszanyerendő szabad élethez. A németalföldi börtönrendszer nem idomult ezen újabb eszmékhez, hanem a jogtörténelmi fejlődés alapján egy kis megszorítással továbbra is fentartotta a magánrendszert. Csekélynek mondható ugyan is azon megszorítás, hogy csak az 5 évi tartamú fogházbüntetés hajtatik végre magánelzárásban, ezen időn túl pedig közös elzárásba jutnak az elitéltek (13. cz.); mert ha tekintetbe vesszük, hogy a közönséges bűntettesek, a tolvajok, sikkasztok, csalók, testi sértők stb. csaknem kivétel nélkül 5 évet meg nem haladó szabadságvesztés-büntetésre szoktak elitéltetni, az ennél hosszabb tartamú büntetések pedig csak kivételesen alkalmaztatnak: akkor habozás nélkül ki lehet mondani, hogy a németalföldi btk. szerint a magánrendszer képezi a börtönrendszer alapját s ezzel szemben a közös eljárás csak mint kivétel jelentkezik. Mindazon hátrányok tehát, a melyek a magánrendszerrel járnak, a németalföldi btknek börtönrendszerével is egybe vannak kapcsolva s ezért a fogházbüntetésnek szabályként magánelzárásban történt végrehajtása nem tekinthető oly correctivumnak, a mely a többnemü szabadságvesztés-büntetéseknek, kivált ha ezek a fokozatos ir-rendszer szerint lennének berendezve, hiányát ellensúlyozni képes volna, A fogház és elzárás rendszerint nem hajtathatnak végre ugyanazon intézetben (19. cz.) : a fogházbüntetésre elitéltek azon munkát tartoznak teljesíteni, a melylyel megbízatnak (14. cz.), ellenben az elzárásra ítéltek szabadon választhatnak az intézetben levő munkanemek közöl s munkakeresményükről szabadon rendelkezhetnek (20. cz.); az utóbbiak egyébiránt, ha kívánják, szintén magánelzárásban tölthetik ki büntetésÖket (19. cz.). Ennyi az, a mit a törvény a szabadságvesztés-büntetések általános szabályozása tekintetében magában foglalt; ellenben a letartóztatás'! helyek berendezésére és igazgatására, az elitélteknek osztályokba való