Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 2. szám - A németalföldi büntetőtörvénykönyv. (Második közlemény)

A NÉMETALFÖLDI BÜNTETŐTÖRVÉNYKÖNYV 145 a büntetés a külföldi törvény alapján szabandó ki, s ha ezen büntetés nem volna azonos azon büntetések valamelyikével, melyek a magyar btkben is előfordulnak, ekkor vizsgálni kell, hogy melyik áll ahhoz legközelebb (14. §.), vagy ha valamely cselekmény a magyar btk. szerint hivatalból üldözendő, a külföldi törvény szerint pedig magánkereseti delictumot képez, szintén az utóbbi törvény alkalmazandó (16. §.). Összehasonlítva ezen két rendszert, kétségtelen, hogy a magyar btk. álláspontja inkább megfelel a magasabb igazság követelményeinek, ellenben a németalföldi btknek felfogása, mely a német birodalmi btkben is feltalálható, sokkal egyszerűbb és gyakorlatiabb s e mellett mégis teljesen megfelel az állami souverinitás eszméjének, Az utóbbi eszme u. i. eléggé érvényre van juttatva az által, ha az állam saját bíróságai által minden körülmények között saját törvényeit alkalmaztatja s az idegen törvényeknek érvényesítését még akkor is kizárja, ha azok esetleg inkább megközelítik is a valódi igazságot, mint az államnak saját törvényei. A midőn tehát ezen szempontból kiindulva, még az oly culturállamok is> a minők a német birodalom és Németalföld, szükségtelennek tartják saját büntető igazságszolgáltatásuk sph'árájába a külföldi büntető törvényeket belevonni: ily körülmények között a magyar törvényhozás is megmaradhatott volna ezen állásponton, s ez által egyfelől egyszerűsítette volna a magyar btket, melynek 2. fejezetében épen ezen kérdés ád legtöbb okot a complicatióra, s másfelöl megkímélte volna a magyar bírói kart oly feladat teljesítésétől, a melyre az ma még kevésbbé alkalmas, mint az előrehaladottabb államok bíróságai. IV. A büntetőik, szervezetének alapját s úgyszólván csontvázát a büntetési rendszer képezi. A németalföldi btkben ezen kérdés annak sajátszerűségei miatt kiváló érdekkel bír s azért megérdemli, hogy vele közelebbről megismerkedjünk. Az egyes büntetéseket s azoknak leglényegesebb ismérveit a 2. fejezet következőleg szabályozza: Főbüntetéseket képeznek : a fogház, az elzárás és a pénzbüntetés ; mellékbüntetések: bizonyos jogoknak elvonása, állami dologházban való elhelyezés, egyes dolgoknak elkobzása és a bírói ítéletnek közzététele (9. cz.). A fogházbüntetés életfogytig tartó vagy időleges lehet. A határozott ideig tartó fogháznak legrövidebb tartama egy nap, leghosszabb pedig 15 év, kivéve ha az életfogytig tartó s az időleges fogház vagylagosan fordulnak elő, vagy ha bűnhalmazatnál, visszesésnél vagy a hivatalnoki minőség felhasználásával elkövetett bűntetteknél a büntetés felemelésének van helye, mely esetekben a fogházbüntetés 20 egymás után következő évre kiterjeszthető (10. sz.). Az elzárás tartama egy naptól egy évig terjedhet, kivéve a bűnhalmazatnál, a visszaesésnél s a közhivatalnoki minőség felhasználásával elkövetett büntetendő cselekményeknél, mely esetekben annak leghosszabb tartama egy év és 4 hóig felemelhető (18. cz.); — a pénzbüntetésnek legkisebb összege 50 cents (23. cz.), legTMAGYAR IGAZSÁGÜGY. XVIII. 1882. 2. 10