Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 2. szám - A németalföldi büntetőtörvénykönyv. (Második közlemény)

146 DR. ILLÉS KÁROLY magasabb összege a törvény átalános részében nincs meghatározva, hanem csak az egyes bűntetteknél és kihágásoknál fordul elő. A büntetések minimumai, az itt feltüntetett általános minimumokon kivül az egyes büntetési tételeknél, mint már említve volt, nincsenek meghatározva ; minélfogva a németalföldi btk az „általában határozatlan" büntetések rendszerét követi s ezen határozatlanság egész következetességgel még az életfogytig tartó fogházra is ki van terjesztve, mert e mellett vagylagosan mindenütt 20 évig terjedhető fogház lévén felállitva, a biró ily esetekben is egy napi fogházig szállhat le s e szerint egy naptól 20 évig illetve életfogytig terjedhető fogházbüntetés áll büntetési keretül rendelkezésére. Az indokok, melyek ezen arbitrarius rendszer ellen felhozatni szoktak s annak általános elmellözésére vezettek, sokkal ismeretesebbek, semhogy itt azoknak részletes előadása helyén lenne. Röviden tehát csak annyit emiitünk fel,hogy minden büntetendő cselekmény bizonyos jogsértést vagy jogveszélyeztetést foglalván magában, ezen sértésnek illetve veszélynek objectiv nagyságát a törvényhozó bizonyos mértékig előzetesen is képes felismerni s ez alapon helyesen cselekszik, ha a büntetéseknek azon legkisebb mértékét is kijelöli, a melyet az egyes büntendö cselekményekre, azoknak objectiv minőségéhez képest, mint legenyhébbet igazságosnak tart. Igaz, hogy ezen „viszonylag határozatlan„ rendszer mellett szükségessé válik a biró rendkívüli enyhitési jogának s ezzel kapcsolatban a correctionalisatiónak szabályozása is, a mi a btket több oly rendelkezéssel és complicatióval terheli meg, a melyek az ellenkező rendszernél elő nem fordulnak; ez azonban nem lehet indok a büntetési minimumok felállítása ellen. Mert ha az egyszerűség mindenek felett iránytadó lenne, ugy leginkább helyeselhető volna az, ha btk egyáltalában nem alkottatnék, hanem teljesen a biró belátására bízatnék a büntetendő cselekményeknek meghatározása és büntetése. Ámde ezen állapothoz, a melyet pedig ma már senki sem tart helyesnek, nagyon közel áll a minimum nélküli büntetési rendszer, mert ez is oly korlátlanságot nyújt a birónak, a mely szükségkép oda vezet, hogy a különböző bíróságok ugyanazon esetekben s ugyanoly körülmények között a legkülönbözőbb nagyságú büntetéseket fogják alkalmazni s e mellett azt is eredményezi, hogy idő multán oly enyhe bírói gyakorlat áll elő, a mely a jogbiztonságot is komolyan veszélyezteti. Meglehet, hogy ezen hátrányok az aránylag csekély területű Németalföldön, ha annak birói kara csakugyan oly kitűnő, a minőnek állítják, kevésbbé lesznek érezhetők, mint lennének más államokban; de ez mitsem bizonyítana a magában véve helytelen rendszernek helyessége mellett, hanem csak azt igazolná, hogy kedvező viszonyok között s feddhetetlen jellemű és magas képzettségű birói karnak kezében még az oly intézmény is üdvös eredményeket képes létrehozni, a mely rendes viszonyok között sehol sem maradna káros visszahatás nélkül. Egyszerűség szempontjából azon intézkedés sem hagy fenn kívánni valót, hogy a kisebb delictumokra vonatkozó elzárás büntetésén kivül a bűntetteknek legkülönbözőbb nemeire csak egyféle szabadságvesztés állapíttatott meg; de azért a németalföldi btk e tekintetben