Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 2. szám - Az esküdtszék Olaszországban

Az esküdtszék Olaszországban. Bűnvádi eljárásunk javaslata az esküdtszéki intézményt nem fogadja el. Az általános indokolás az intézmény mellőzését oly tényekkel támogatja, melyek a helyzet alapos és elfogulatlan ismeretéről és felfogásáról tanúskodnak. Speciális magyar viszonyainknak e kétségtelen, kézzelfogható és félre nem ismerhető tényeit a dialectica semmmiféle mesterséges eszközei s fogásai sem disputálhatják el, ugy, hogy azok után ama kérdés vitatása: esküdtszék, vagy az állandó jogtudós birák rendszere fogadtassék-e el új eljárásunkban ? gyakorlati szempontból majdnem felesleges. E sorok Írójától távol áll, hogy szavainak különös súlyt arrogáljon; de egy kétségtelen és nem csekély előnye van azok felett, a kik különben, mint készségesen elismeri, sokkal szakavatottabbak és illetékesebbek: s ezen előnye az, hogy eddigi életét hazánk felvidékén töltötte és hogy ez által épen a szőnyegen forgó kérdésre nézve alkalma volt oly tapasztalatokat szerezni, a minők másoknak, kik e vidék belső életét hosszas, közvetlen szemlélésből nem ismerik, rendelkezésükre talán nem oly mértékben állanak. De nem erről akarok irni. Lesznek olyanok, a kik bár a speciális hazai viszonyok alapján igazat adnak a javaslat szerzőjének, csak a resignatio fájdalmas érzetével teszik ezt. Buzgó, lelkesült hivei in abstracto az esküdtszéki intézménynek, mint a társadalmi s polgári szabadság palládiumának, s fájdalom tölti el hazafias keblüket, hogy a sors elvonja hazánktól e csodaszert, mely társadalmi s egyéb bajainkat orvosolhatná. Ezek vigasztalódjanak. Nem phrasist mondok, de tényt constatálok annak kijelentésével, hogy az esküdtszék ott is, a hol van, nem vált be annak, a minek hitték, nem felelt meg, de távolról sem felelt meg, a hozzá fűzött reménynek és MAGYAR IGAZSÁGÜGY. 1882. XVII. 1. 5