Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 6. szám - A szerződési szabadság

A SZERZŐDÉSI SZABADSÁG 4-21 a közérdek szempontjából is igazolható, ha ki lehet mutatni, hogv e viszony a föld kellő mívelését akadályozza, e's hogy ennélfogva a nemzeti vagyon szaporítására rendelt jövedelem csökken. De miután kétségtelenül a földesúr és a bérlő közös érdeke, hogy a föld minél többet jövedelmezzen : feltehetjük, hogy ha viszonyukat a helyes alapra helyezzük, saját érdekük fogja véghezvinni azt, a mit a közérdek megkíván. 2. A munkaadó és a munkás közötti viszony. E tárgy számtalan példával kínálkozik. Egyet választok ki: a munkaidő szabályozását. A kiskorú gyermekek esetében a törvényes korlátozás bőségesen igazolt, mert az ö részükön nincs szabadság. A férjes nők esetében hasonló ok forog fenn, bár kisebb mértékben. Azt hiszem nem tagadhatni, hogyha a férjes nők tekintetében az újabb törvényhozás irányával összhangzásban maradunk — saját ügyeik ellátására képes személyeknek tekintvén őket — : a munkaés szolgálati szerződések körüli beavatkozás oka pro tanto csökken. A mi a meglett embereket illeti, azt tartom csak nagyon erős és kivételes körülmények igazolhatják annak szükségét, hogy a jog munkájok mennyisége és ideje tekintetében bármikép beavatkozzék. 3. A vasúti társulatok szerződése azokkal, kiknek személvét vagy javait továbbítják. Itt az egyedárúság vagy legalább kiváltság igazolja, hogy a társulatokra a közönség érdekében bizonyos feltételek rovassanak; mert a közönségnek épenséggel nincs módjában hogy önmaga szabjon feltételeket. E feltételeket csak azon méltányos várakozás korlátozza, melyet a társulat az engedély értelmében joggal formálhatnak. Ezen engedélyeket néha a közönség és a társulatok köztti kimerítő szerződéseknek tekintették, melyekben a kölcsönös jogok és kötelességek körűlirvák. De azt hiszem, hogy e nézet a fentebb jelzett jogi befolyás alatt képződött, mely minden jogot és kötelmet inkább valamely implicit szerződésből, mint a felek valódi viszonyából származtat. E felfogás jelen esetben azon tarthatatlan következtetésre vezetne, hogy az államnak még a biztonság szempontjából sincs joga a vasúti társaságokra oly új feltételeket szabni, melyek az alkotó törvényben nem foglalvák. A helyesebb nézet szerintem az, hogy e társulatok határozott kiváltságokat nyertek, többi között azt, hogy bizonyos szolgáltatásokért bizonyos díjakat szedhessenek; de az állam azon joga, hogy a közönség biztonsága és szükségletei érdekében további feltételeket szabjon, a fent említett jogos várakozás korlátain belül fennmarad. Hogy mily elővigyázattal kell az államnak ily feltételek megállapításánál eljárnia és mily nehéz a viszonyok követelményeit