Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 2. szám - A bírói hatáskör a kereskedelmi eljárásban

A BÍRÓI HATÁSKÖR A KERESKEDELMI ELJÁRÁSBAN. 121 eldöntése a polgári vagy pedig a kereskedelmi bíróság hatáskörébe tartozik-e, ily kereskedelmi ügyletekből eredő perek érdemleges eldöntéséné1 okvetlenül azon nagy horderejű kérdés is merül fel mindannyiszor : váljon a per érdemlegesen az általános polgári törvények, vagy pedig a kereskedelmi törvénykönyv és szokások szerint döntessék-e el? Tudomásunk szerint e kérdés azok közé tartozik, melyeket legfőbb bíróságunk elvileg ez ideig még el nem döntött. De annyi már most is bizonyos, hogy kereskedelmi törvénykönyvünk a kereskedelmi ügyleteknek olyszerü megkülönböztetését és két nemre osztását, a milyen az 1875. évi decz. i-én és 1881. nov. i-én kelt igazságügyministeri rendeletek 5. és 6. §§-ban előfordul, épen nem ismeri; továbbá hogy ugyanazon egy kereskedelmi ügyletből eredő peres kérdések eldöntésénél kétféle, egymástól lényegesen eltérő anyagi törvényt alkalmazni annyi lenne, mint a katholikusok és nemkatkolikusok közti házassági viszonyok megítélésénél nálunk ez idő szerint csakugyan érvényben levő, jogi képtelenségekre vezető elvet polgári és kereskedelmi igazságszolgáltatásunkban is meghonosítani. Bizonyos az is, hogy a fentebb felvetett elvi kérdésnek legfelsőbb bírósági eldöntése, bármiként történjék is az, épületes alig lehet ; mert egyaránt sajnálatos anomália lenne, ha kereskedelmi bíróságaink egymáshoz egészen hasonló és egynemű kereskedelmi ügyletekből felmerülő peres kérdések felett nem a kereskedelmi törvény és szokás, hanem az általános polgári anyagi törvények szerint, polgári bíróságaink pedig nem a polgári hanem a kereskedelmi törvény és szokás szerint lennének kénytelenek Ítélni. Ha pedig kereskedelmi bíróságaink minden esetben a kereskedelmi törvény és szokás, polgári bíróságaink pedig minden esetben a polgári anyagi törvények alapján döntenék el az idézett rendelet 5. §-a szerint hatáskörükbe utalt kereskedelmi ügyletekből felmerülő pereket, ez szintén csak a kereskedőknek, tehát épen azoknak nyilvánvaló és rendszeres megrövidítésével és hátrányával járna, kiknek érdekében kereskedelmi törvénykönyvünk és eljárásunk tulaj donképen alkottatott. A birói segélyt igénybe venni rendszerint a hitelező kénytelen; a kereskedőknek legtöbb esetben csak a nagykereskedő, a nemkereskedőnek és olyannak, kire nézve az ügylet kereskedelmi ügyletet nem képez, pedig legtöbb esetben a kereskedő szokott hitelezni. Nyilvánvaló tehát, hogy ily esetben a kereskedő és az, kire nézve az ügylet kereskedelmi ügyletet képez, ha oly személy ellen indít keresetet, ki sem nem kereskedő, sem pedig az ügylet reá nézve kereskedelmi ügyletet nem képezett, mindig nemcsak lassabban és hosszadalmasabb uton, hanem az alperesre vagyis adósra nézve enyhébb polgári törvények szerint kapna Ítéletet; s viszont a nemkereskedö és az, kire nézve az ügylet kereskedelmi ügyletet nem képezett, ha kereskedő vagy oly személy ellen indított keresetet, kire nézve az illető ügylet kereskedelmi ügyletet MAGYAR IGAZSÁGÜGY. 1882. XVII. 2. a