Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 2. szám - A bírói hatáskör a kereskedelmi eljárásban

TH01.T TITUS. képezett, mindig gyorsabban s az alperes vagyis adósra nézve szigorúbb kereskedelmi törvény és szokás szerint nyerne igazságot. Lehet-e ily körülmények közt csodálni, hogy kereskedőink ugy polgári, mint kereskedelmi kir. bíróságaink igénybe vételétől általában tartózkodnak, a már fennálló tőzsdebiróságoknak fentartását s újabb hasonnemü kivételes biróságok felállítását minduntalan sürgetik, minden általok kötött ügyletekből eredő perek elbírálását lehetőleg ily tőzsdebíróságok hatáskörébe vonni iparkodnak, s ily törekvésükben annyira mennek, hogy nemkereskedővel és olyannal, kire az illető ügylet kereskedelmi ügyletek nem képezett, csak akkor szerződnek, ha az magát ily tözsdebiróságnak és semminemű alaki szabályokhoz nem kötött eljárásának okiratilag előre aláveti •! Azonban bizonyos, hogy ily nem jogértökböl alakított kivételes tőzsdebiróságoknak semmi alaki szabályokhoz nem kötött eljárása s a legfontosabb és legtöbb kereskedelmi ügyletekből felmerülő peres kérdéseknek ezek hatáskörébe korlátlan belevonása, s a rendes biróságok hatásköréből kivétele, oly sajnos jelenség mely igazságszolgáltatásunknak reputatióját épen nem emeli és sok esetben az érdekelt felekre nézve végzetes következményű lehet. A törvényhozás csak államiságunk egyik attribútumát iparkodott kellő érvényre emelni, midőn az 1881. évi L1X. t.-cz. 94. §-ában e kivételes bíróságokat részben átalákitá, az igazságszolgáltatási legfelsőbb felügyeleti jogot és a birói íelelősségről szóló törvényt azok tagjaira is kiierjeszté, s hatáskörüket bizonyos korlátok közé szoritá. A kérdés csak az, hogy egyidejűleg megtétettek-e a kellő intézkedések az iránt, mikép azon okok melyek annak idején a tözsdebiróságok felállítását és oly nagykörű működését elodázhatatlan szükséggé tették, egyidejűleg a lehetőségig elhárittattak-e ? Nézetünk szerint ez épen nem, sőt annak ellenkezője történt meg. Mig ugyanis a kereskedelmi eljárásunkat ez ideig szabályozott rendelet 7-ik §-a értelmében a ktk. 258. §. 1., 2., 4. pontjaiban, továbbá a 259. 1., 3., 5,. 6. és 7. pontjaiban s a 260. §-ban felsorolt összes kereskedelmi ügyletekből felmerülő, 300 frtot meg nem haladó érték iránti perek tekintet nélkül arra, hogy a peres felek közül alperesre vagv pedig felperesre nézve képezett-e az illető ügylet kereskedelmi ügyletet, a kir. járásbíróságok mint kereskedelmi biróságok hatáskörébe tartoztak, s ily kereskedelmi ügyletekből eredő perek e szerint még oly esetben is, midőn az illető ügylet csak felperesre nézve képezett kereskedelmi ügyletet, alperesre nézve pedig nem, a kir. járásbíróságok mint kereskedelmi biróságok előtt voltak meginditandók : addig az 1881. évi november i-én kelt igazságügyministeri rendelet 5. §-a, az elébbi rendelet ,5. §-ában csupán a kir. törvényszékek mint kereskedelmi biróságok hatáskörének megállapításához szükségesnek talált azon feltételt mikép az alperes kereskedő vagy pedig legalább oly személy legyen, kire az illető