Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 2. szám - A rendőri letartóztatás joga és a polgári szabadság. Második közlemény

A RENDŐRI LETART. JOGA ÉS A POLGÁRI SZABADSÁG. 105 csössége, különösen pedig megvesztegethetlensége képezik a törvények hü végrehajtásának, a feladat igaz teljesítésének s egyszersmind a polgári szabadságnak legbiztosabb garantiáit. 3. A cantio melletti elbocsátás joga. Az eddigiekből kitűnik, hogy az állampolgár személyi szabadságát nem lehet egészen a rendőr belátására bizni, sőt hogy erős garantiákról kell gondoskodni, hogy az a hivatali túlbuzgóság, tudatlanság, gondatlanság az Önkény áldozatául ne essék. Ezen biztosítékok közé tartozik a cautio melletti elbocsáttatás joga is, melylyel a letartóztatás gyakori igazságtalanságait kikerülhetni. A cautio oly eszköz, melynek rendeltetése a letartóztatást kizárni. Ez a cautio lényege. A cautio melletti elbocsátás tagadhatlanul a jómódú osztályok előnye a koldusok és a kóbor életűek fölött, de épen ezen jellegénél fogva becses és minden szabad nemzetnél meghonosítandó intézmény. Mert a kóborló, könnyelmű életmódot követő pazarló kedvéért nem lehet megengedni a jómódúak személyi szabadságának helytelen, czéltalan s jogtalan megnyirbálását. A cautió melletti elbocsátás pedig ott foghat helyt, hol a cautio segélyével a szökés gyanúja eltávolítottnak jelentkezik. Az állampolgárnak joga van a személvi szabadságra, melyet védeni az állam kötelessége, s a személyi szabadság joga csak akkor sértethetik meg az állam által, ha czéljai semmi más módon meg nem valósithatók. Ebből következik, hogy az állam csak akkor nyúljon a letartóztatáshoz, ha az más eszközzel nem pótolható. Ilyen a cautio. Ha az állampolgár joga a személyi szabadsághoz kétségtelen, ekkor, hogy puszta forma ne legyen, azon eszközökhöz is joggal kell birnia, melyekkel ama szabadság biztositható. Ha a cautio ezen eszközök egyike, ehhez is kell joggal birnia. Minthogy azonban e jog absolut nem lehet, kérdés, mi a cautio melletti el bocsáttatás határa? Az ókori törvényhozások (pl. római, görög) igen szabadelvűek voltak e részben s a kezesség melletti elbocsáttatást főbenjáró bűntetteknél is megengedték. Nem úgy a rendőri állam korszaka, melyben az egyéni szabadság semmi becsben és tiszteletben nem tartatott. A cautio melletti elbocsáttatás, mint polgári jog, melyet kell, hogy az alkotmány maga biztosítson, nézetem szerint a szabadságtisztelö népek összes institutioinak egyik legnemesebbje, melytől oly nemzet, mely tisztviselőinek bölcsességében és lelkiismeretességében bizik s mely a szabadságot akarja, sohasem fog félni. Minthogy pedig nem a bekövetkezendő büntetés nagysága, de az egyes concret esetben figyelembe veendő személyi viszonyok szerint kell a letartóztatás ügyében határozni: megengedendő a cautio alapján elbocsátás bűntettre való tekintet MAGYAR IGAZSÁGÜGY. 1882. XVII. 1. 8