Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)
1882/17 / 2. szám - A rendőri letartóztatás joga és a polgári szabadság. Második közlemény
106 Dr. FEKETE GYULA. nélkül s csak az eljáró orgánumra bízandó megállapítása az egyes esetekben annak, megengedhető-e az elbocsátás vagy nem? Ez ismét az angol jog egyik nagy sajátossága, egyik legszebb vívmánya. Mit a szabadelvű tudósok a continensen csak mint óhajt fejeztek ki, az a szigetföld kedvencz törvénye. Ennyit kivántbm a cautio melletti elbocsáttatásról, mint a személyi szabadság egyik nagy fontosságú biztositékáról e helyütt megemlíteni, s ha a fentiekhez képest azon intézménv czélja s alkalmazandóságának alapja kifejtve van, a feladat a rendőri letartóztatás jogrendszerének tárgyalásánál teljesen elintéztetett s az intézmény többi alkatrészeiről, milyenek: az eskü, fogadalom, a cautio pignoratitia és a kezesség, mint a cautionak megannyi fajairól, továbbá arról, mennyiben kell panaszlott vagyoni viszonyaira, magára személyiségére, a kimérendő büntetés nagyságára a biztosítéki összeg megállapításánál fogva figyelemmel lenni; váljon összefér-e a személyi szabadság érdekeivel az összes minimumának és maximumának törvény általi meghatározása; hogy milyen alakban biztosittassék panaszlott által a megállapított cautio-összeg, — végül arról, hogy a fenyítő eljárás mely stádiumában veszítse el a cautio hatását, t. i. mikor szabaduljon az fel vagy essék az állampénztár javára: mindezen kérdésekről, mint nem ide tartozókról, melyek megoldásának tnlajdonképeni helye a cautio intézményéről szóló tanban s illetve a büntető perjogban van, e részben oda utalok. Ezek az állampolgári szabadság garantiái; velük megakadályozhatni a szabad ember legszentebb vagvona ellen intézhető támadásokat, némelyikével (cautio), ha bőkezű a törvényhozó és nem kényelmes s nem félénk az eljáró orgánum, el lehet kerülni a letartóztatás csapását. Egyébiránt az itt letárgyalt garantiákon kívül az eljárás gyorsaságára, kimeritö s bölcs eljárási formák rendjére, a rendőri beavatkozás hatásainak helyes megállapítására, mint megannyi szabadságvédö eszközökre is lehet támaszkodni. Mindenesetre azonban egyik előkelő feltétele még a polgári szabadság tiszteletének a nemzet bizodalma rendőri organismusához, mely ha ellenfelét látja a társadalomban, annál inkább lesz hajlandó legszebb jogainak megsértésére. Minden intézménynek nemzetszerűnek kell lenni, mert ha nem olyan, mentül nevezetesebb szolgálat van reá bizva annál hatalmasabb lesz iránta a gyűlölet, mely előbb utóbb a leghiggadtabb népeknél is kitörésre szokott vezetni. Szigorral ragaszkodva azonban a rendőri letartóztatás jogrendszerének tárgyalásához, térjünk át végül a tételes törvényhozások ide vágó szabványainak taglalásához.