Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 1. szám - A visszaesés és nyilvántartása. 1. [r.]

49 ki, hogy a ki azonos vagy hasonnemü bűncselekménybe visszaesik, csak egy irányú gonosz hajlamot árul el, mig az, ki megbüntetése után s ennek daczára, egészen másnemű bűncselekményt követ el, mindenféle gonoszságra hajlandónak bizonyul, „cela annonce un homme disposé á toute sorté de erimes" (Trebutien). Ezen ellentétes felfogások kiegyenlítését czélozta az 1867. évi olasz btv. javaslat, ekként intézkedvén : „73. §. Visszaeső mindenki, a ki jogérvényes elitéltetése után más bűncselekményt elkövet. 74. §. A visszaesőnél az új bűncselekményre szabott büntetés egy fokkal felemeltetik. Ha azonban: a) a második bűncselekmény az előbbivel azonos nemű, h) vagy ha az előző büntetést a tettes egészben vagy részben kiáltotta, c) vagy ha a tettes már mint visszaeső büntetve volt (ismételt visszaesés, melvről alantabb): a büntetés két fokkal lesz felemelhető. Azonos nemű bűncselekményeknek azok tekintetnek, melyek a törvényjavaslatban ugyanazon czím alatt foglaltatnak." Büntető-törvénvünk a visszaesésről nem az általános részben, hanem csak a különös részben, s itt is kifejezetten csak bizonyos bűncselekményekre vonatkozólag intézkedik, nevezetesen: lopás, sikkasztás, orgazdaság, csalás és rablás eseteiben. Az illető intézkedéseket czélszerűebben alantabb véljük kimerítően reproducálni, e helyütt azon, más tekintetben szintén még figyelembe veendő körülmény megemlítésére szorítkozván, hogy a rablás esetét kivéve, a visszaesés többi, különösen kiemelt eseteiben egyúttal az is kívántatik, hogy a tettes kétszer lett legyen büntetve, és pedig: lopás, sikkasztás és orgazdaság eseteiben rablás, zsarolás, lopás, sikkasztás vagy orgazdaság miatt, — csalás esetében csalás, rablás esetében (de itt akár csak egyszer is) rablás vagy zsarolás miatt. Ennek alapján e helyütt megjegyzendő : a) Hogy büntető törvényünk visszaesés alatt csakis a recidiva vera-t és a r. propria-t érti ; 6) hogy a tekintetbe veendő bűncselekmények közti elvi egységet illetőleg a csalásnál megköveteltetik az identitás in specie, — a többi esetekben, bizonyos megszorítás mellett, mint láttuk, elegendő az identitás in genere. Szemben a törvény ezen intézkedéseivel, még a következő kérdések támadhatnak, melyekre reflektálni nem lesz talán egészen felesleges 1-ör. Mit kell tartani a recidiva fictitia és a recidiva impropria-ról MAGYAR IGAZSÁGÜGY. 1881. XV. l 4