Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)
1881/15 / 1. szám - A visszaesés és nyilvántartása. 1. [r.]
48 bővebb bizonyításra nem szorul. Ha a visszaesés súlyosabb büntetése a rendes büntetés viszonylag elégtelen voltában találja igazolását, mikép lehet visszaesőnek mondani, s következőleg súlyosabban büntetni, oly egyént, ki tényleg még büntetve nem volt, kinél tehát a rendes büntetés elégtelen volta be nem bizonyult! A recidiva f.ctitia kézzelfoghatólag fictión alapul ; ámde, merően fictióra büntetést alapítani, ellenkezik a büntetőjog elveivel. Hogy már a rómaiak is ezen felfogásból indultak ki, következtethető Cicerónak szavaiból : gravius peccant ii, qui poena soluta ac finita renovatum delictum perficiunt. A mi pedig a recidiva impropria és propria közti megkülönböztetést, illetve amannak a visszaesés fogalma alá sorozhatóságát illeti, erre nézve a következőket jegyezhetjük meg: Kétségtelen először is az, hogy a súlypont a r. impropriánál a büntetésbe, a r. propriánál a bűncselekménybe helyeztetik, valamint kétségtelen az is, hogy a recidiva impropria a visszaesés súlyosabb büntetésének alapjával ellentétben állónak nem mondható. A már büntetett egyén újólag büntetendő cselekményt követvén el, igazolva van a rendes büntetés relatív elégtelen volta, mindhárom — fennebb kifejtett — irányban, s igy igazolva van a súlyosabb büntetés szüksége; mert alig lehet kétség az iránt, hogy a büntetéstőli félelem nem áll vonatkozásban a bűncselekményhez, melyért a büntetés alkalmaztatik, hanem egyedül a büntetésre vonatkozhatik. Az érv, mely a recidiva impropriának a visszaesés fogalmából kizárására, illetve a visszaesésnek mint önálló büntetőjogi fogalomnak a recidiva propria eseteire való szoritása mellett felhozathatik, abban összpontosítható, hogy a tettes nem esvén vissza azonos- vagy hasonnemü bűncselekménybe, bebizonyította, hogy az első büntetés, az első bűncselekménynyel tanúsított bűnös hajlam tekintetében, kifejtette erejét; hogy ezen hajlam tekintetében a tettes megjavult. Ugyanezt kell okszerűen feltételezni a második, egészen másnemű bűncselekményre alkalmazandó rendes büntetésről, az ezen cselekménynyel tanusitott másnemű bűnös hajlam tekintetében. Azért a visszaesés kiterjesztése azon esetekre, melyekben a bűncselekmények elvi egysége hiányzik, idöelötti. Ezen nézet a visszaesés súlyosabb büntetésének fennebb kifejtett valódi alapjával elvi ellentétben nem áll : lényegében a javítási elmélet érvényesítése. Ennek ellenében oly nézetekre is akadunk, melyek épen megfordítva, a recidiva impropriát még súlyosabbnak tekintik, abból indulván