Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 5. szám - Az értékpapirok részfizetés melletti eladásának törvényes szabályozása

400 tehát képzelni sem lehet, s ha az eladó mégis 150—200 százalékra dolgozik, úgy ez valóban több az uzsoránál. Hogy a közönség ily módon való kizsákmányolása elöl szemet nem hunyhatunk — azt hiszszűk, fölösleges hangsúlyoznunk. Valóságes bún volna tétlenül nézni azt, hogyan fosztatik ki a nagy közönség egyes furfangos és a legnemtelenebb eszközöktől sem visszariadó emberek által. Ha a törvényhozás szükségesnek találta a közönséget az uzsorások fondorlatai ellen védelemben részesíteni, úgy nem kevésbé követelhetjük a törvényhozás közbelépését a részletügylet körüli visszaélések ellen. Igaz ugyan, hogy az uzsora sokkal szélesebb mérvben rágódik a nemzet testén s annyiban kétségtelenül veszedelmesebb, mert áldozatait előbb-utóbb a tönkre viszi. De ha a részletűgylettel foglalkozó üzérek fondorlatai idáig rendszerint nem is vezetnek, mert vevő gyanánt csak az szokott fellépni, a kinek szabad tökéje vagy jövedelemfölöslege van, legfeljebb tehát ezen tőke va;y jövedelemfölösleg vész el, a vevő törzsvagyona érintetlenül maradván : úgy mégis azon körülmény, hogy ezen visszaélések a nemzet legfontosabb vagyonosodási tényezőjét, a takarékossági hajlamot támadják meg, a melyet pedig a részletügylet, ha szolid alakban mozog, épen emelni van hivatva: eléggé indokolja azt, ha e visszaélések ellen a leghathatósabb fegyve rekkel szállunk sikra. Ennek szükségét annyival inkáob be kell látnunk, mert midőn egyedül a budapesti „bankházak" által a fent közölt, vagy hasonló feltételek mellett árúba bocsátott értékpapírok összforgalma évenként legaláob 7 — 8 millió forintra rúg (L. Neumann id. m. 13. lap), egyáltalában nem mondhatjuk azt, hogy e visszaélések csak mint kivételek jelentkeznek, melyek ellen küzdeni nem érdemes. II. Azonban bármily nagyok is legyenek a részletügylet körüli visszaélések s bármennyire szükséges ezen visszaélések megszűnte tésére törekedni: a részletügylet külön törvényes szabályozása mégis elkerülhető volna, ha vagy a közönséges magán- és büntetőjogi eszközök, vagy a netalán már létező külön rendszabályok ezen visszaélések ellen kellő orvoslást nyújtanának. Csakhogy ez épen nem áll. Kétségtelen dolog ugyan, hogy a mennyioen a részletügylet megkötésinél a vevő pl. tévedett, vagy az eladó csalást követett el: a vevő az ügyletet megtámadhatja, s azonfelül csalás esetében az eladóra a büntetőjog súlya is alkalmazható. Azonban szabályszerint az ügylet megtámadása tévedés czimén, vagy a fenyítő eljárás megindítása csalás czimén nem fog eredményre vezetni, mert bármennyire közel fekvőnek is látszik, hogy a vevő nemcsak az eladó személyében, hanem a vétel tárgyában is tévedett vagy szán-