Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 5. szám - Az értékpapirok részfizetés melletti eladásának törvényes szabályozása

421 mint első részletet 1000 és 74 részletben 100—100, összesen 8400 frtot fizetett. Valósággal a vevő szolgáltatásának értéke tett: a) kikötött vételár , . 8,400 frt b) az egyes részletek 5%-os időközi kamatjai körülbelül 2,000 „ c) 5000 frt járadék 4%-os kamatjai 74 hóra . . 1,430 . összesen 11,830 frtot. Ezért a vevő tényleg kapott 4741 frt értékű papírokat. A fizetési többlet tett tehát 7089 forintot. Ezen ügyletnél az eladó legalább 180%-ot nyert. A harmadik esetben az ügylet tárgyát 600 frt osztrák aranyjáradék, egy ötöd 1839-iki államsorsjegy, egy Bécs városi sorsjegy, egy ötöd 1860-iki sorsjegy V20 része és egy darab szász-meiningeni sorsjegy egészben, azonfelül 20 darab sorsjegy l/20 részének nyereségkilátása képezte. A kikötött összeg tett 1000 forintot, 160 frt mint első részlet és 42 részlet á 20 frt. A vevő szolgáltatásának tényleges értéke tett legalább 1400 frtot, az értékpapírok értéke legfeljebb 550 frtot. Az eladó javára eső különbözet 850 frt. Ezen ügyletnél is az eladó legalább 160%-ot nyert. E példákból eléggé meggyözédhetünk arról, hogy a részletügylet gyakorlatilag véve lényegesen más jelentőséggel bir, mint közönséges dolgok részletfizetés melletti adás-vétele. De egyúttal teljes tudatára jövünk azon nagymérvű visszaéléseknek, melyek a részletügylettel párosulnak. Valóban a részletügvlet, a mint az tényleg gyakoroltatik, sokkal roszabb még mint a közönséges uzsora. Az uzsorás, ha magas kamatot köt ki magának, legalább bizonyos koczkázatnak teszi ki magát. Néha a magas kamat csak látszólagos, mert a töke esetleg odaveszvén, a kamat ezen eshetőség elleni biztosítást foglalja magában. De a részletűgyletnél az eladó semmi rizikónak nem teszi ki magát. O nem ad a vevőnek egy krajczárt sem a magáéból, sőt ellenkezőleg a vevőtől pénzt kap ; az értékpapírokat pedig ki nem adja mindaddig, mig csak a kikötött összeg teljesen le nem fizettetik. Sőt az eladó még biztosítva van azon eshetőség ellen is, hogy a vevő fizetési kötelezettségeinek eleget nem tesz. Ugyanis a részletivekben mindig azon záradékot találjuk, hogy a mennyiben valamely részlet bizonyos határidőig bárminő okból le nem fizettetik, a vevő elveszti minden igényét úgy a vétel tárgyát képező értékpapírokra, mint a nyereségkilátásokra; egyúttal az eladó kiköti magának azon jogot, hogy az értékpapírokat a vevő rovására eladja s a kikötött összeg és a vételár közötti kiilönközetet a vevőtől behajtsa. Biztosabb ügyletet a részletügyletnél MAGVAR IGAZSÁGÜGY. 1881. XV. 5. 28