Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 5. szám - A keresztény és izraelita között valamint az országon kivül kötött polgári házasságról szóló törvényjavaslat

40G natra tehát a modern törvényhozásoknak mindenesetre figyelni kell. A sógorsági viszonyra azonban ezen élettani okok nem vonatkoztathatók; hogy pedig ethikai okokkal nem támogatható az oldalági sógorságnak akadályul felállítása, azt a mindennapi élet eléggé igazolja, mert az oldalági sógorok között oly gyakran előforduló házasságuk semminemű erkölcsi megütközést nem szülnek. De hibásnak tartjuk a 14. $-t azért is, mert csak az u. n. törvényes sógorságról tesz említést, tehát a sógorsági viszony alapjául nem a nemi egyesülést, hanem — egyezöleg a római jog osztrák jog és német birodalmi törvénynyel — az érvényes házasságot tekinti. Ezen álláspont határozottan téves, mert azon pudor naturális alapját, melyben a sógorsági viszony mint házassági akadály gyökeredzik, nem a külső forma, nem a házasság mint jogi kötelék, hanem a belső lényeg, két különböző nemű személynek erkölcsi és physikai egyesülése képezi, mely a külső fonna nélkül is fennállhat és tényleg igen sok esetben fenn is áll. A modern társadalom erkölcsi érzülete határozottan ellenzi, hogy valaki oly egyénnel házasságra léphessen, kivel valamelyik fel- vagy lemenője nemileg érintkezett, határozottan ellenzi, hogy pl. valaki atyja ágyasának férjévé és igy esetleg saját testvérének mostoha apjává legyen. Ebből kifolyólag a világi törvényhozásnak az egyházjogot kell követni és az egyenes ágbeli törvénytelen sógorságot akadályul tekinteni. 22) A 15. és 16. két bűntettről szólanak: a házasságtörésröl és a hitvesgyilkosságról illetve annak kísérletéről. A javaslat, épen ugv mint az o. p. t. k., mindkét büntettet részint önálló akadályul állítja fel, részint ugy tekinti annak, mint a házasság felbontására okul szolgáló bűnös cselekményben való részvételt; épen azért e két § rendelkezése a 62-ik §-ban *3) — bár feleslegesen — csaknem szószerint ismételtetik. Az o. p. t. k. és vele a javaslat ezen elvi álláspontját helyeseljük, mert mindkét bűntett annyira a házasság erkölcsi lényege, a családi élet békéje és tisztasága ellen irányul, hogy azok a közerkölcsiség és a jogrend érdekében érvénytelenítő okokul ismerendők el még akkor is, ha a házasság felbontását elő nem idézték. Egészen értelem nélküli és elhibázott azonban a javaslatnak 16. §-a, 24) mely a hitvesgyilkosságról az o. p. t. k.-től elté22) Ezen álláspontot foglalja el a szász polg. törv. könyv (1613. §) és a zürichi törv. könyv (81. §). A code civil idevágó rendelkezéseinek (161., 162. czikk) értelme vitát. 23) »Az, a kinek házassága felbontatott, ismét házasságra léphet ugyan, de nemcsak azzal nem köthet érvényes házasságot, a kivel biróságilag bebizonyitottan házasságtörést követett el (15. §) és azzal, a ki volt házastársa élete ellen házassági czélból büntettet követett el vagy kísérlett meg (16. §), hanem azzal sem, a ki részese volt előbbi házastársa ellen elkövetett más oly bűntettnek vagy vétségnek, a mely az 58. § értelmében okul szolgált a házasság felbontására.« 24) »A ki a házastársak egyike élete ellen büntettet követ el, vagy kisérel meg azon czélból, hogy annak házastársával egybekelhessen : ezen utóbbi személylyel érvényes házasságot nem köthet.«