Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 1. szám - Az új perrend-novella

5 Azt lehetne ugyan felhozni, hogy nem szükséges az egész pervezetést a bíróra bizni, eléggé megközelíthetni a czélt (az anyagi igazságot), ha a biró beleavatkozása a tárgyalásba csak correctivumkép adatik meg, s erre igen jó eszköz a póttárgyalás, a nélkül, hogy felettébb alteráltatnék a tárgyalási és esetlegességi elv. Nem akarjuk ráfogni, hogy ez a javaslat álláspontja; de talán nem hibázunk, ha a 17. és a 19. §§ közt bizonyos szellemi rokonságot vélünk felfedezhetni: amaz a biró (előadó) mulasztásait a felek képviselőinek hozzászólása, emez a felek képviselőinek mulasztásait a biró beleszólása által igyekezvén pótolni. Nagy eszme rejlik e két tételben; sajnos, hogy nincs következetesen keresztül vive. Nem más az, mint a biró és felek egyesült s összhangzó közreműködése az igazság kiderítésében. íme lépten-nyomon a közvetlen szóbeli eljárás alapelvei ! A javaslat 17. és 19. §-ait összevetve, ha megengedjük, hogy az ügyvédek az előadás befejezte után előterjesztéseket tehessenek, vagy, a mi helyesebb, ők maguk adják elő az ügyet, de elzárjuk őket attól, hogy az aktákban nem foglaltakat is hozhassanak fel, más részről azután a birót feljogosítjuk, hogy az aktákban nem foglaltakra nézve póttárgyalást rendelhessen ; mennyi hiába való fáradság ! Nem egyszerübb-e a ügyvédek előterjesztései után, új írásbeli tárgyalás helyett (mely a fökérdést megint homályban hagyhatja) azonnal szóval megkérdezni őket, vagyis a póttárgyalás helyett a kérdezés jogát hozni be? Ezzel ugyan azt is kimondtuk, hogy a periratok rendszerint előkészítő jellegűek, s a ptr. 64., 133. stb. §-ainak szigora elesik. De hát a póttárgyalás is ezt az eszmét kerülgeti, s mivel határozottan ki nem mondja, annál rosszabb, mert ellentétes elveket, hagy meg egymás mellett. Ezek volnának a javaslat elvi újításai. Lássuk a részleteket. A 2. §-ról (a curia egyesiíése) már szólottunk. A 3. §-ban e helyett „A szavazó bírák rendszerint előadók is", az előadásra nézve imént felhozottak nyomán következő szerkezetet ajánlanánk (az előadást nem a perekre, hanem egyéb ügyekre, mint p. o. felsőbb bírósághoz jelentéstétel, a kereset elintézése, perenkivülí ügyek stb. értve): „Oly ügyekben, melyek ülésben előadó által terjesztetnek elő, az előadói tisztet a törvényszék bíráinak vagy jegyzőinek egyike teljesiti. A biró, ki előadóként működik, az általa előadott ügyben szavazattal nem bir." Ugyané §-ban, a tanácsok alakításáról szólva, 3—5—7 tagú tanács helyett 3 — 5—7 szavazóból alakult tanács volna teendő. A 4. § az elvi kérdéseknek a curia teljesülése által való eldöntéséről szól; erről szinte emlékeztünk már. Az 5. § a törlési kereseteket a dologi bírósághoz utalja;