Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)
1881/15 / 5. szám - A keresztény és izraelita között valamint az országon kivül kötött polgári házasságról szóló törvényjavaslat
390 hogy az első magyar jogászgyülés,J) tehát oly férfiak gyülekezete, kik az ország legkülönbözőbb vidékeiről jöttek össze, majdnem egyhangúlag azon meggyőződést fejezte ki, hogy egyedül a kötelező polgári házasság behozatala létesítheti házassági jogunknak oly rendezését, mely a jog követelményeinek eleget tesz; és különösen figyelmet érdemel az is, hogy a magyar kéyviselőháznak 1873. június 28-ki ülésében Deák Ferencz hasonló értelemben nyilatkozott. 2) Ily auctoritásokkal szemben teljesen érezzük feladatunk súlyát, de némileg megnyugtat azon tudat, hogy 1870-ben és 1873-ban még nem jutottak köztudomásra azon kedvezőtlen tapasztalatok, melyekre a kötelező polgári házasság behozatala — már akkor is, de még inkább ez óta — több külföldi államban vezetett; s talán nem lesz szerénytelen azon kérelmünk, melyet a magyar jogászközönséghez intézünk, hogy ne kárhoztasson el, mielőtt indokainkat meghallgatta volna. Legelső indokunk az, hogy a viszonyok hazánkban a kötelező polgári házasság behozatalára még megérve, előkészítve nincsenek, ezen intézmény meghonosítása a magyar népnek vallási érzületébe ütköznék ;i) s ennek következtében a czélzott hatással ellenkező visszahatást idézne elő. »A szerződéskötés és polgári anyakönyvvezetés eszméje, — mondá egy kiváló német jogász — itt-ott már felmerülhetett egyik-másik tanult embernek, a bölcselkedő kézművesnek vagy a gyármunkásnak agyában, a gondolkodó és érző népnek nagy része azonban nem ismeri, nem akarja, vagy legjobb esetben teljesen közömbös a polgári házasság iránt.« 4) Ezen szavak, melyeket Gneist a porosz képviselőháznak 1859. ápril 8-án tartott ülésében mondott, híven ecsetelik hazánk állapotát is. A magyar nép nagy adhaesióval bir a hagyományos szokásokhoz és kedveli az egyházi szertartásokat, a kötelező polgári házasság behozatalát pedig támadásnak tekintené, mely a házasságnak keresztén}', erkölcsi és egyházi jellege ellen irányul. Hiába mutatnék ki ezzel szemben, hogy ezen felfogás merőben téves és tarthatatlan; hiába azt is, hogy a kötelező polgári házasság nem hogy kizárná a házasságnak egyházi megáldását, de még emeli az egyházi szertartás méltóságát, mert ezentúl csak azok fognák kérni az egyház közreműködését, kik arra valóban súlyt fektetnek; hiába vállalkoznánk még annak kimutatására is, hogy can 1. de ref.. matr. ugyanazon eszmén alapszik mint a polgári házasság s hogy voltaképen fogalomzavarral van dolgunk, mely az anyagi házassági jogban fenforgó differentiákat az alaki jogra viszi át. ') A magyar jogászgyülés evkönyve 1870. évre. Pest 1871. — 313. 1. *) Képviselőház naplója VII. kötet. Buda 1873. — 365. 1. 3) Ezen utóbbi indok a törvényjavaslat általános indokolásában is benfoglaltatik. 4) Die Verhandlungen über den Gesetz-Entwurf das Elietecht betreffend in beiden Háusern des Landtags. Berlin 1859. — 214. 1.
