Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 5. szám - A keresztény és izraelita között valamint az országon kivül kötött polgári házasságról szóló törvényjavaslat

391 Hiába való lenne mind ez, mert a paraszt ész nem fogékony jogászi distinctiók iránt. A népet csak a tapasztalatok, a gyakorlati élet tanulságai győzik meg. Alkalmat kell tehát nyújtani a népnek, hogy tárgyilagosan szemlélhesse a polgári házasság intézményét s gyakorlati eredményeit. Ez pedig csak ugy lesz lehetséges, ha átmenetet létesítünk, mely a polgári házasságkötést csak azok számára hozza be, kik azzal önkényt élni kívánnak, de egyúttal elkerüli azon hátrányokat is, melyek a szükségböii polgári házasság kiséretében járnak s gyakran az intézmény jövőjére is kihatással bírnak. Szóval a fa cu 11 a t i v polgári házasság az, melyet hazánk jelen viszonyai között m e g h o n o s i t a n d ó n a k v é 1 ü n k, 5) s a következmények fognák eldönteni, hogy a házasságkötés ezen neme a kérdés állandó megoldása legyen-e vagy csak átmenetet képezzen, melyen utóbb a kötelező polgári házasság intézménye épüljön fel. Angolország példája fényes bizonyságot tesz arról, hogy a facultatiy polgári házasság behozatala minden viszályt tartósan kiegyenlíteni s oly megoldást létesíteni képes, mely egyaránt megfelel a jogrend s a vallásosság köyetelményeinek. A facultatiy polgári házasság a tulajdonképi Angliában és Walesben 1836. óta áll fenn1'), s midőn az 1865. márczius 22-ki kir. rendelet parliamenti enquétet hívott össze s ennek feladatául az egyesült királyság területén létező házassági jogszabályoknak és jogállapotnak tanulmányozását és gyakorlati reformjavaslatok tételét tűzte ki, az cnquéte a házasságkötés kérdésére vonatkozólag azon egyhangú megállapodásra jutott, hogy a franczia rendszert, vagyis a kötelező polgári házasság behozatalát, n e m a j á n 1 h a t j a, hanem ellenkezőleg a facultatiy polgári házasságot a királyság azon részeire is kiterjesztendönek véli, a melyekben az, mint nevezetesen Skótországban és Irhonban, még életbe léptetve nincsen. »A bizottság — úgy mond a jelentés 7) — nem tagadhatja, hogy a franczia rendszernek némi tekintetben előnyei is lehetnek«, de annak átültetését még sem javasolhatja, mert ezen rendszer »ellenkezik az angol nemzet nagy többségének szokásaival és érzületével, ellenkezik minden vallásos meggyőződéssel s nem volna összeegyeztethető azon elvvel, melyre a bizottság nagy súlyt fektet, hogy a polgári kötelék, a mennyire csak lehetséges, vallásos szentesítés által erősíttessék és szilárdíttassék«. 5) Szerencséseknek érezzük magunkat, hogy e tekintetben dr. Gyó'ry Eleknek az I-ső magyar jogászgyiilésen nyilvánított nézetével találkozunk. 6) Ernst: A treatise of marriage and divorce. London 1879. —• S. 1. Waddilove: The laws of marriage. London 1864. — 3. 1, 7) R e p o r t o f t h e R o y a 1 C o m m i s s i o n o n t h e Laws o f Marriage. London 1868. — XXXIY. 1. — -és Ro un deli Palmer beszédje az alsóház 1869. aug. 6-ki ülésében. H a n s a r d's P a r 1 i a m e n t a r y Debates III. Series 198. vol 1404 pag. London 1869.