Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 1. szám - A magyar állampolgárság megalapitása születés által

34 magyar állampolgár is volt, ennélfogva minden magyar nemesnek törvényes fia már születése által vált magyar állampolgárrá; s ha a ius sanguinis elegendő volt a teljes jogú magyar állampolgári minőség megszerzésére, ez bizonnyára elegendőnek tartatott a sokkal csekélyebb jogokkal felruházott városi és nem-nemesi indigenatus megszerzésére is. Még ennél is világosabban szól az u. n. receptio tacita, mely szerint hazánkban p. o. a XVIII. század első felében is, tehát oly időben, midőn a területi elv Európának többi államaiban még korlátlanul uralkodott, az idegen bevándorlóknak magyar területen született gyermekei nem tekintettek ipso facto magyaroknak, lí;) mert a külföldről bevándorolt családok a magyar indegnatust, kivéve az ünnepélyes honfiusitás esetét, csak in successiva generatione szerezhették, s minden egyes esetben a kir. Curiától függött annak eldöntése, hogy az indigenatus a hányadik nemzedékben tekintessék megszerzettnek. n) A 19. §-ra vonatkozólag szerkezeti tekintetben csak annyit akarunk megjegyezni, hogy nem helyeselhetjük azt, hogy eltéröleg a kormány által előterjesztett javaslattól az elfogadott szöveg nem szól magyar szent koronáról, hanem röviden magyar koronáról, mert ebben a kegyelet hiányának jelét látjuk, szemben alkotmányunk történeti fejlődésével, melyben a „szent korona" évszázadokon keresztül nevezetes jogi fogalmat képezett. Ezen stiláris megjegyzések előrebocsátása után áttérhetünk a törvény érdemleges intézkedéseinek ismertetésére. I. Törvényes gyermekek. A 3. §, megfelelöleg a római jog azon szabályának, melynek értelmében „quum legitimae nuptiae factae sunt, patrem liberi sequuntur", magyar állampolgároknak nyilvánítja a magyar állampolgárnak törvényes gyermekeit s ezt helyesen is teszi ; mert jóllehet a hazai jog nem ismeri a római jognak tágkörű atyai hatalmát: az atya mindazonáltal jelenben is a családnak feje, s a gyermek az ö nevét nyeri, tehát észszerű, hogy a gyermek ugyanahhoz a nemzethez is tartozék, melyhez atyja. 16) Huszty: Jurisprudentia practica. Budae 1745. lib. I. tit. XIV. § 14. Kelemen is azt mondja : „Ex patre Indigena procreatus, talis illico nascitur, nativusque Patriae fllius existit. Nec tamen ad locum. ubi quis in lucem edatur, quam ad genitorem, tempore nascendi, cuius Regni civis fuerit, advertendum est " (Institutiones inris privati hungarici I. 192). 17) Megjegyezhetjük még, hogy a 3. § jogerőre emelkedett azon szövege, melyet most tárgyaltunk, már javított szöveg. A javaslatban ezen § igy szólt: „Leszármazás által megszerzik a magyar állampolgár törvényes gyermekei „atyjuk állampolgárságát." Teleszky és Dárday megjegyzései folytán a javaslat ezen horribilis kifejezéseit megmásította a törvényhozás.