Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 1. szám - A magyar állampolgárság megalapitása születés által

35 Nagyon hiányos azonban a 3. §. azért, mert semmi útmutatást sem tartalmaz arra nézve, hogy mely időpontban kelljen az atyának, magyar állampolgárnak, lennie, hogy gyermeke született magyar állampolgárnak tekintethessék. Az ezen hiányból eredő controversia pedig egyáltalában nem új, hanem a Code civil hasonló határozatlanságánál fogva a franczia jogtudomány legvitásabb kérdései közé tartozik. A hazai törvényhozás tehát tekintettel lehetett volna a franczia példára, s annál is inkább elintézhette volna ezen controversiát, mivel ez annyi szót sem igényelt volna, mint a mennyi a 3. §-ban felesleges. Miután azonban ez meg nem történt, az elméletnek is feladatát képezi a törvény ezen hézagának pótlására a szükséges utat megjelölni. Mint oly időpontot, mely a gyermek állampolgárságára döntő befolyást gyakorolhatna, különösen kettőt kell említeni: a születést és a megfogamzást. A gyermek atyja mindkét emiitett időpontban többnyire egy és ugyanazon állam polgára lesz, s ilyenkor a kérdésnek elméleti megoldása a gyakorlati eredményre közömbös ; de megtörténhetik az is, hogy az atya azon idő alatt, mely gyermekének megfogamzása és születése közt lefolyt, állampolgárságát elvesztette, illetve arról lemondott s magát más országban honfiusitotta. Ezen utóbb emiitett esetekben a gyermeknek állampolgársága más lesz ha csupán a születés időpontjára vagyunk tekintettel, s megint más, ha a conceptiót fogadjuk el mint mérvadót. Az irányadó időpontnak elvi megjelölése tehát nemcsak elméleti, hanem gyakorlati fontossággal is bir, s jelentősége annál nagyobb, minél inkább könnyítik minden országban az expatriatio és naturalisatio alakiságait, s minél inkább élénkül a müveit nemzetek közötti forgalom és személycsere. A felvetett kérdés mikénti eldöntésére vonatkozólag négy különböző vélemény merült fel, s mindegyik megfontolásra méltó. Vannak, a kik kizárólag a fogamzás időpontját akarják tekintetbe venni. Okoskodásuk leginkább arra támaszkodik, hogy a conceptióval az atya működése be van fejezve, s a gyermek léte ezentúl egészen független az atyjáétól. Atyja megbetegedhetik sőt meg is halhat, a nélkül hogy ez által a gyermek léte érintetnék. A fogamzással tehát meg van adva a gyermek létalapja, s ezt elismeri a római jog is midőn azt mondja: „In his qui iure contracto matrimonio nascuntur conceptionis tempus spectatur, in his autem qui non legitimé concipiuntur, editionis." 18) Ugyanazt elismeri a hazai jog is, midőn a gyermek törvényességét a conceptio időpontjától teszi függővé. Ezen nézet mellett felhozható még a hazai 18) Ulpiani lib. sing. regularum tit V. § 10. (Gneist: Syntagma Instit. et Regül. Juris Rom. 304. 1.) 3*