Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 1. szám - A más vallásfelekezetbe való felvétel kihágása. Az 1879: 40. tczk. 53. §-ához

23 hogy a keresztelés más vallásfelekezet lelke'sze által történik, mint a melyhez az illető ujonszűlött törvény szerint tartozik. Körösi a „Jogtudományi Közlönyu-ben azon nézetet vallja, hogy a keresztény egyénnek megkeresztelése maga nem tekinthető fölvételnek ; én is e nézeten vagyok, de nem azon okból, mivel az 1868: 53. tcz. a keresztelésröl árva szót sem szól; hanem inkább azon okból, mivel a keresztelés alkalmas módját képezheti ugyan a nem keresztény fölvételének valamely keresztény vallásfelekezetbe, de nem képezi alkalmas módját a fölvételnek keresztény és keresztény vallásfelekezet közt. A keresztelés egyébként nemcsak az ujonszülötteknél, hanem a keresztény szüléktől született fejlettebb korú (18 éven aluli) egyéneknél is előfordulhat, a mennyiben ezek még nem volnának megkeresztelve. A keresztelés ténye által a gyermek vagy kiskorú egyén csak a keresztény közösség tagjává válik, nem pedig egyik vagy másik keresztény vallásfelekezet tagjává is, mi különösen onnan tűnik ki, hogy valamely már megkeresztelt egyénnek egyik keresztény felekezetből más keresztény felekezetbe áttérése esetén újra keresztelés nem történik. Miből egyúttal következik, hogy a keresztelés ténye magában — miután a gyermek törvényes hitfelekezeti jellegén mit sem változtat — a ker. vallásfelekezetek közt a felvétel jelentőségével és jellegével nem bir. De hátha a keresztelést még az anyakönyvbe való bevezetés is követi, ez esetben sem létezik felvétel? Körösi erre vonatkozólag positiv nyilatkozatot nem tesz, hanem csak negatíve mondja : „más keresztény vallásfelekezethez tartozó egyénnek megkeresztelése által — ha a megkereszteltet saját anyakönyvébe be nem vezeti — a lelkész az 1879: 40. tcz. 53 §-át meg nem sérti, és igy az ott kiszabott büntetés alá nem eshetik." Ebből lehet ugyan azt következtetni, hogy a lelkész, ha a megkereszteltet saját anyakönyvébe be is vezeti, megsérti az 53. § s igy az itt körülirt kihágást elköveti; de miként lehet ezt összeegyeztetni azzal, a mit Körösi ugyancsak alább mond, miszerint „az 1879 : 40. tcz. 53. §-ának ezen kifejezése alatt „más vallásfelekezetbe felvesz", kizárólag c s a k más vallásfelekezetben 18 évet be nem töltött egyénnek az 1868: 53. tcz. rendelkezései ellenére áttérés utjáni felvétele értendő." Ez csak úgy lehetséges, ha a megkeresztelt ujonszülöttnek a saját anyakönyvbe való bevezetése is áttérésnek kereszteltetik. Szerintem a megkeresztelt egyénnek a saját anyakönyvbe való bevezetése szintén egyik módját képezi, legalább keresztények közt, a (más) vallásfelekezetbe való felvételnek, történjék az a szülök beleegyezésével vagy a nélkül; mert e tekintetben az egyes egyházak-