Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 1. szám - A más vallásfelekezetbe való felvétel kihágása. Az 1879: 40. tczk. 53. §-ához

24 nál vagy vallásfelekezeteknél divó gyakorlat az irányadó, ez pedig a saját anyakönyvbe való bevezete'st tekinti felvételnek. Igaz ugyan, hogy erről az 18G8: 53. tcz. mit sem szól, de ebből korántsem következik, hogy ezen felvétel nem ellenkezik az idézett törvényczikk rendelkezésével; mert hiszen itt is 18 éven aluli egyén vétetik föl más vallásfelekezetbe a törvény határozott rendelkezése ellenére, mely 18 éves korig egyedül és kizárólag szabja meg a kiskorú egyénnek vallását. Azon netaláni kifogást, miszerint a megkeresztelt gyermeknek bevezetése a saját anyakönyvbe ugy sem érvényes, mert a gyermeknek törvényes vallását nem változtathatja meg, e szempontból tehát az felvételnek nem tekinthető: annál kevésbé lehet felhozni, mert hiszen a 18 éven aluli kiskorú egyénnek szabályszerű áttérés folvtáni felvétele sem érvényes, az sem változtatván semmit a kiskorú addigi törvényes vallásán, miután neki az áttérés föltétlenül meg van tiltva. A szülőknek beleegyezése itt mit sem használ, az a törvénynek absolut rendelkezései alul kivételeket nem alkothat. VI. Ad 6. Miután a kihágási törvény 53. §-a a szándékosságot külön nem emeli ki, ugyanazon törvénynek 28. §-a szerint pedig „a kihágás az esetben is büntetendő, ha az gondatlanságból követtetett el, kivéve, ha a törvény csak a szándékos elkövetést rendeli büntetni" ; innen az itt szóban forgó kihágás nem csupán szándékosan, de gondatlanságból is elkövethető. Ha tehát a lelkész, ki a kiskorú egyént a más vallásfelekezetbe felveszi, az itt szóban levő kihágás tényálladékára nézve fontos ténykörülményekről meggyőződhetett és meggyőződni iparkodott is, szóval azok megtudása körül a kellő gondosságot kifejté — gondatlanság öt nem terhelheti. De szándékosságról sem lehet ott szó, hol az illető lelkész valamelv lényeges ténykörülményre nézve félrevezetve, illetőleg tévedésben lett volna s ennélfogva jó hiszemben cselekedett. A soproni esetnél, ha a dolog úgy áll, miként azt a lapok közölték, miután a tényálladéknak összes egyéb ismérvei megvannak, a bűnös akarat lételén, vagyis azon fordul meg a kérdés : váljon a külső ismérvek szerint létező kihágás, ha nem is szándékosságból, legalább gondatlanságból lett-e elkövetve. Gondatlanság esete alig forog fönn, miután a lényeges körülmények tudatában lett az eset elkövetve; törvény nem tudásának esete sem forgott fönn, de ez különben sem zárná ki a beszámítást. Utóirat. Fenebbi dolgozatom megírása óta a kihágási törvény 53. §-ának értelmezéséhez több figyelemre méltó czikk jelent meg a szak- és