Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 1. szám - Das Recht der Actiengesellschaften. Kritik und Reformvorschläge. Berlin, 1879 [könyvismertetés]

99 kiterjedésű munkákban, különösen a kereskedelmi jog terén, a külföld törvényhozási eredményeitől eltekinteni, mai napság már nem igen szabad, főleg midőn de lege ferenda van szó. A részvénytársaságok jogviszonyai az összehasonlító vizsgálatot annyival inkább megkövetelik, mert nemzeti sajátságokkal itt csak kivételesen találkozunk, a részvénytársaságok gazdasági elvei, mozgató tényezői mindenütt nagy részben azonosak, a mi az egyik országban történik, az kevés különbséggel más országban is előfordul, úgy hogy a külföld példája valóban mérvadó szerepet játszik. De eltekintve az apparátus hiányosságától, melylvel szerző dolgozott, s melynek folytán látköre nem bir a kellő kiterjedtséggel: az előttünk fekvő munka nézetünk szerint alapjában cl van hibázva. Azt tartjuk, hogy cgv közel t>00 lapra terjedő munkát de lege ferenda, a jognak egy egészben véve is részletes tárgya fölött irni, nagyon messze megy. Az olvasó ilyent alig képes megemészteni. A közönség igényei teljesen ki vannak elégítve, ha rövid vonásokban a robajokra figyelmeztetik, a reformnak föelvei körvonaloztatnak. A föelveknek a részletekben való keresztülvitele s a részleteknek beható indokolása csak akkor bir vonzerővel, ha azzal foglalkozni kell, ha nevezetesen kész törvényjavaslattal állunk szemben. Szerző az emberi türelem fontos tényezőjével nem számított ; pedig ezzel annyival inkább számítania kellett volna, mert a részvénytársasági jog körüli reformeszmékkel már is túl vagyunk halmozva, közvetlen jelentőséggel pedig ezen reformeszmék a jelen pillanatban nem bírnak. És ha legalább azt mondhatnók az előttünk fekvő munkáról, hogy az minden tekintetben ujat, eredetit tartalmaz. De ezt fájdalom nem mondhatjuk. Szerző többnyire ismeretes dolgokat tár elénk, oly dolgokat, melyek már a legkülönbözőbb variatiókban előfordultak. Igaz. hogy rendszeresen összeállítva ezek még nem voltak. De hát oly fontos dolog az a rendszer ? Pótolja az a belső tartalom szegénységét? Nem találjuk helyesnek, ha a rendszerre olv kevés figyelem fordittatik, mint ezt gyakran a franczíáknál, angoloknál, olaszoknál találjuk; de másrészt valóban szellemi szegénvséget tanúsítanak a németek, midőn mindenben csak rendszert keresnek s a rendszert föléje helyezik a gondolatnak. E hibába esett a mi szerzőnk is. Eddigelé reformeszméket még nem fújtak föl egész rendszerekké, most már az is van. Ennyiben szerző kétségkívül új dolgot produkált s csak az a kérdés, hogy a világnak mi haszna van ebből ? kételkedünk benne, hogy volna. Ezek után fölöslegesnek tartjuk az előttünk fekvő munka részleteibe bocsátkozni. Elég ha a szerző kifáraszt, minek untasson még a kritikus is? Hogy azonban mégis kellő fogalmat nvujtsunk szerző szük látköréröl, megemlíthetjük, hogy szerinte az engedélyezési