Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 1. szám - Das Recht der Actiengesellschaften. Kritik und Reformvorschläge. Berlin, 1879 [könyvismertetés]

98 Gondoskodni kellett hatályosabb rendszabályokról, különösen az alapitók visszaélései ellen. Az 1870-ki törvény megszüntette volt az állami engedélyt. Az alapitás most már szabad volt. E szabadság a legbotrányosabb módon zsákmányoltatott ki. Mindenki érezte, hogy az állami engedély helyett oly intézkedéseket kell életbeléptetni, melyek az alapitók túlkapásai ellen a közönséget hathatósan megvédeni képesek. E reformmozgalom Németországban eddigelé ép oly kevéssé vezetett eredményre, mint Ausztriában. Még törvényjavaslat sem készült, bár a porosz kormány kebelében bizonyos előleges lépések történtek. Annál több magánjavaslat tetetett közzé a részvénytársaságok reformjára nézve. Testületek ép úgy mint egyesek siettek a fennálló jogállapotot éles kritika tárgyává tenni és azon intézkedéseket formulázni, melyek kívánatosak vnlnának. E javaslatok kétségtelenül becses anyagot képeznek, mely ha előbb nem, de a német kereskedelmi törvény küszöbön álló revisiója alkalmával bizonyára fel fog használtatni. Mig az eddig közzétett javaslatok inkább csak egyes fökérdésekre terjeszkedtek ki, beérvén többnyire azzal, hogy a reform vezérelveit és főirányait kijelöljék, addig Löwenfeld volt porosz törvényszéki ülnök előttünk fekvő széles kiterjedésű munkájában arra törekszik, hogy a részvényjog minden részleteibe hatolván, a részvénytársaságok reformjához egy minden tekintetben kielégítő bázist alkosson. Ehhez való hivatását azon körülményre alapitja, hogy hat éven keresztül több nagy részvénytársaság jogtanácsosa volt. Rendszeresen csoportosított fejtegetéseinek kiindulási pontját a német kereskedelmi törvény ill. az 1870-ik évi birodalmi novella képezi. Ezeknek minden részleteit vizsgálja és bírálja s minden részletre nézve megteszi positiv reform javaslatait. E javaslataiban fötekintettel van a gyakorlati életre s azon hiányokra, melyeket a gyakorlat az 1870"ki novella közzététele óta nyilvánosságra hozott. A mennyire ez a fennálló jogállapot kellő megismerése czéljából szükségesnek mutatkozott, nem zárkózik el dogmatikai fejtegetésektől sem, melyekben különös figyelemmel van a most már megszűnt német birodalmi kereskedelmi fötörvényszék döntvényeire. Kivételesen külföldi törvényhozásokra is terjeszti ki figyelmét, de ez egészen esetleges, véletlen. Szerző, ugy látszik, a külföldi törvényhozásokat alaposan nem is ismeri, s a mit belőlük érint, azt másodforrásból meriti. A magyar kereskedelmi törvényt teljesen ignorálja, úgyszintén azon törvényjavaslatokat, melyek Ausztriában és Olaszországban közzététettek. E körülmény az előttünk fekvő munka értékét tetemesen devalválja. Röpiratokban, kisebb kiterjedésű javaslatokban összehasonlító jogtudományt követelni nem lehet, de nagyobb