Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - A köteles rész. A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű Dr. Zsögöd Ernőtől. 6. [r.]

19 A patronusnak az actió Faviana és Calvisiana-ban birt jogai nem terjednek odáig, hogy ö szót emelhetne az ellen, hogy a libertus az élete során valamit meg nem szerzett, a mit szerezhetett volna. Az ö joga csak arra terjed, hogy a libertus ne csökkentse a vagyonát és nem arra, hogy azt növelni tartozzék. így ha a libertus rá nézett szép örökséget, hagyományt vagy ajándékot visszautasít, ezen a patrónus nem segíthet1). De a mi a vagyonnak csökkentését illeti, nem menti ezt a későbbi megtámadás elöl az, hogy birói közbenjövetel adta rá a leplet. így ha a libertus, holott nem adós, magát beperelted, aztán kötelező birói egyességre lép, vagy nem védekezik, mindez ellen a patronusnak a maga idején szava lehet, ugy az ellen is ha meglévő olyan kereseti jogát, melynek tárgya nem új vagyon szerzése mint örökség vagy hagyomány, a libertus veszni hagyta2). A mi a libertus kötötte olyan ügyleteket illeti, miknél a másik fél visszterhet visel, ezeknek felbontása tárgyában a római jogászok egyik vezérelve, miszerint a felbontás ugy engedhető, hogy abból a másik fél kárt ne valljon, azaz ne jusson rosszabb helyzetbe, mint lett volna, ha az ügyletet nem köti. Magától értöleg mindig csak olyan visszteherröl lévén szó, a mi azt a mit a libertus szolgáltatott föl nem éri; hisz ha föléri, akkor nem vala dolus a libertus részéről, és nincs keresni valója a patronusnak3). Mindenekelőtt tehát azzal kell megkínálni a másik felet — conditio debet deferri — hogy ha tetszik neki, állja az ügyletet, de igazságos móddal, t, i. visszaadva azt a mivel igazánál többet kapott, esetleg pótolva a mivel kevesebbet szolgált; teszem ha vett potom áron, pótolja azt a mivel *) Utrum autem ad ea sola revocanda Faviana pertinet, quae quis libertus de bonis deminuit, an etiam ea, quae non acquisiit, videndum est. Et ait Julianus libro vicesimo sexto Digestorum, si hereditatem libertus non adierit fraudandi patroni causa, vei legatum repulerit, Favianam cessare. In ceteris quoque liberalitatibus, quas non admisit is libertus, cui quis donatum voluit, idem erit probandum, Favianam cessare; sufficit enim patrono, si nihil de suo in necem eius libertus alienavit, non si non acquisiit. L. 1. §. 6. D. 38. 5. 2) Quid si in lite vinci voluit? Si quidem condemnatus est data opera, vei in iure confessus dicendum erit Favianam locum habere, quodsi noluit obtinere, quum peteret, hic videndum. Et puto hunc deminuisse de patrimonio; actionem enim de bonis deminuit, quemadmodum si passus esset, actionis diem abire. Sed si puta querelam inoíTiciosi, quam potuit, vei quam aliam forte iniuriarum vei similem, instituere noluit, non potest patrónus ob eam ream Faviana experiri. At si transegit in fraudem patroni, poterit patrónus Faviana uti. L. 1. §. 7—9. D. 38. 5. 8) Et alias videamus, si dicat patrónus rem quidem iusto pretio veniisse, verum tamen hoc interessé sua, non esse venumdatam, inque hoc esse fraudem, quod venierit possessio, in quam habét patrónus afFectionem, vei opportunitatis vei vicinitatis, vei coeli, vei quod illic educatus sit, vei parentes sepulti, an debeat audiri volens revocare. Sed nullo pacto erit audiendus, fraus enim in damno accipitur pecuniario. L. 1. §. 15. D. 38. 5.