Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - A köteles rész. A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű Dr. Zsögöd Ernőtől. 6. [r.]

18 ki nem elégül, kimondva nincsen ; már hogy oly esetben a mikor a libertus némelyeknek inter vivos másoknak mortis causa tön ajándékot, a patrónus előbb az utóbbiakon s csak ha ezektől nem telnék amazokon, avagy valamennyin egyaránt kereskedjék, ezt a római iró beszédéből kivenni nem igen lehet1); igazság szerint előbb a mortis causa adott javak, mint hiszen hagyatékiak, lennének kimeritendők. Tovább azonban mint felényiglen egy-egy ügylet fel nem bontható2) ; minek oka, hogy minden egyes jószágból csak felényi az a mi a patronusnak köteles részül jár; de mely megszorítás megint a mortis causa juttatott javakra nézve ok nélkül való. Sem nem felel többel, kinek a libertus juttatott, mint a mennyiben az ügylet tárgyából az idő szerint gazdagabb3); sem harmadik személytől a dolog vissza nem jár4). De el kell, hogy essék mind e két megszorítás annak terhére ki rosz hiszemmel dolgozott (arg. 1. 12. D. 38. 8.). Hogy pedig többet a patrónus, mint a mennyi neki a köteles részére a hagyaték kimerítése után hiányzik semmi szin alatt nem követelhet, allattomban értetődő. A felbontó kereset jogi természetére nézve azt is megjegyzi a római jogiró, hogy az nem hagyatéki kereset, hanem saját keresete a patronusnak5); a mivel azt akarja kifejezni, hogy ez nem a libertus jogain, tehát nem mint annak jogutódát, hanem saját jogánál fogva illeti a patronust; a miből következik, hogy a patrónus rövidségére kötött ügyletet ez alapon sem maga a libertus, sem ennek egyébkéntvaló örököse sem átalán más mint a patrónus revocálni jogosítva nincsen. Továbbá e kereset, mond az iró, személyes kereset és nem dologi kereset,6) a mi jelenti, hogy harmadik s további szerző kezéről a dolgot elperelni nem lehet. De egyben e kereset u. n. rei persecutoria actio,7) vagyis az ellen a ki ellen, első sorban magának a dolognak gyümölcsöstől visszaadására jár, és csak ha kezén már nem volna, avagy eltagadná, jöhet a sor az értékre, minek mennyiségét a patrónus becslő esküvel igazolhatja.8) J) Si pluribus in fraudem libertus donaverit, vei pluribus mortis causa, aequaliter patrónus adversus omnes in partém sibi debitam sive Faviana sive Calvisiana experietur. L. I. §. 11. D. 38. 5. 2) Quamvis autem in partém Faviana competat, attamen in his quae dividi non possunt, in solidum competit, utputa in servitute. L. 1. §. 21. D. 38. 5. 3) A Pauliana action41 ez világosan ki van mondva: In hos tamen qui ignorantes ab eo, qui solvendo non sit, liberalitatem acceperunt, hactenus actio erit danda, quatenus locupletiores facti sunt, ulterius non. L. 6. §, 11, D. 42. 8. 4) In eum, cui donatio quaesita est . . . actio datur. L. 12. D. 38. 5. 5) Haec actio non est hereditaria id est ex bonis liberti, sed nropria patroni. L, 1. §. 2fi. D. 38. 5. 6) Haec actio in personam est non in rem. L. 1. §. 26. D. 38. 5. 7) Haec actio in perpetuum datur, quia habét rei persecutionem L. 3. §. 1. D. 38. 5. 8) In actione Faviana si res non restituatur, tanti damnabitur reus, quanti actor in litem iuraverit. L. 5. D. 38. 5.