Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - A köteles rész. A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű Dr. Zsögöd Ernőtől. 6. [r.]

17 visszteher nélkül való, még nem teszi azt felbonthatóvá. Viszont az, hogy az ügylet visszteherrel jár, nem menti azt a revocatio alól. Például ha potom áron el- vagy bérbe adott, avagy hallatlan drágán vásárolt vagy bérelt valamit a libertus, az ilyen ügyletben benne lehet az önvagyonnak tudva kevesbitése vagyis a dolus malus. Nem szükséges a libertus kötötte ügyletnek felbonthatásához, hogy az, kinek javára az elidegenítés történt a libertus dolusába beavatva légyen. Lehet hogy az nem is tudta, hogy libertussal van dolga, hanem azt hitte, hogy szabadszületésüvel (ingenuus) van dolga Mindazáltal az ügylet felbontható, hogyha egyébként az1). A másik félnek milyen hiszeme csupán a felelősségnek mérvére nézve van befolyással. A mi a libertus szándékait illeti, áztat, hogy az ö dolus malusa tüzetesen bizonyítandó volna annak részéről ki arra támaszkodik vagyis a patrónus részéről, ezt az ide vonatkozó fejtegetésekben sehol kimondva nem találjuk, a dolog természete pedig annak feltevésére jogosít, hogy a libertus dolusának megállapításánál kevésbé a bizonyítás szigorának mint az okszerű következtetésnek elvei lehettek irányadók2). A felbontó keresetnek, akár mint actio Faviana-nak akár mint actio Calvisiana-nak csak a libertus holta után lehet helye miután a libertus éltében a patronusnak semmi joga nincsen. Alperes benne az, ki a libertussal az ügyletet kötötte, a mennyiben tárgyát annak meg is kapta. Ha többen vannak kiknek a libertus juttatott, aránylag felelnek a patronusnak ; afféle sor, hogy a régebb ügylet csak akkor kerülne felbontóra, ha a későbbitől a patrónus x) Dolum accipere nos oportet eius, qui alienavit, non eius cut alienatum est; et ita evenit, ut qui fraudis vei doli conscius non fűit, carere debeat re in fraudem patroni alienata, ctsi putavit ingenuum, nec credidit libertinum. L. 1, §.4. D. 38. 5. — Et quum dixerimus dolum tantura liberti spectandum, non etiam eius cum quo contraxit. L. 1. §. 24. D. 38. 5. 2) Támogatja ezt Ulpiánnak részben már közölt előadása, ha azt teljes összefüggésében latra vetjük : Si quid dolo malo liberti factum esse dicetur, sive testamento facto sive intestato libertus decesserit, quo minus quam pars debita bonorum ad eorum quem perveniat, qui contra tabulas bonorum possessionem accipere possunt, cognoscit Praetor et operám dat ne ea res ei fraudi sit. Si alienatio dolo malo facta sit non quaerimus utrum mortis causa facta sit aut non sit, omni enim modo revocatur; si vero non sit dolo malo facta sed alias, tunc actori probandum erit, mortis causa factam alienationem. Si enim proponas mortis causa factam alienationem non requirimus utrum dolo malo facta sit, aut non sit; suíTicit enim docere mortis causa factam. L. 1. pr. §. 1. D. 38.5. — Mig ime arra nézve, hogy az ügylet halálesetére való, következetesen bizonyításról beszél az iró (probandum erit, docere): arra nézve, hogy dolo malo facta sit, hallgat a bizonyítás felöl, sőt a dolus-nak egyszerű állítása folytán (si quid dolo malo liberti factum esse dicetur) úgymond azon lesz a Praetor (cognoscit Praetor et operám dat), hogy a patrónus kárt ne valljon. MAGVAR IGAZSÍGÜGY. 1880. XIV. I. U