Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)
1880/14 / 1. szám - A köteles rész. A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű Dr. Zsögöd Ernőtől. 6. [r.]
16 dem patroni gestum est avagy alienatum est. Sem a fraus sem a dolus malus alatt nem való itt bűnügyi értelemben vett csalásra gondolni, a mennyiben nincs arról kérdés, vájjon a libertus az által röviditette-e meg a patronust, hogy öt tévedésbe ejté avagy tévedésben tartá ; hiszen a patrónus az ügyletet megakadályozni amúgy sem jogosult soha. Hanem megvan a fraus és dolus malus a libertus ügyeletében mindenkor, valamikor nem üzleti szempontból, hanem akár nyíltan akár palástolva azzal a tudattal dolgozik, mikép önvagyonát s ezzel a patrónus majdani osztályrészét kevesbíti. O neki azt tudnia kell, mikép gyermektelen elhunyta esetére összes vagyona felével a patronusnak osztályrészül tartozik, neki tehát nem szabad arra dolgoznia, hogy vagyona kevesbedjen, mivel ez által a patrónus a köteles részében megrövidül. Ezért mondja Ulpián : Si quid dolo malo liberti factum esse dicetur, quo minus quam pars debita ad eorum quem perveniat, qui contra tabulas bonorum possessionem accipere possunt. L. 1. pr. D. 38. 5. Patrónus revocat ea, quae alienata sunt dolo malo, q u o m inus pars extestamento debita bonorum liberti, ad patronum liberosve eius perveniret. L. 3. §. 3. D. 38. 5. Egy szóval az önvagyon tudva kevesbitése, vagy másképen az önvagyon kevesbitésének tudatossága az, a mivel a dolus malus és fraus e tárgyban körülbelöl visszaadható. Ha a libertusnak olyan ügyletéről van szó, a mely halál esetére szóló elidegenítést (alienatio mortis causa facta) foglal magában, az ilyen ügylet felbontásához nem szükséges a dolus malus, mivel, mond a római jogiró, a halálesetére szóló elidegenítés egy sorba esik a hagyománynyal, a hagyomány felbontásánál nem kérdezzük pedig van-e vagy nincs-e benne dolus malus1). Már a mi a közönséges ajándékot illeti, erre nézve nem lehet mondani, hogy az mindenkor felbontható. Rendszerint ugyan minden ajándék olyasmi, a mi által az ajándékozó vagyona az ö tudtával kevesbedik: ám lehet ez alól kivétel. Például ha a libertus valakinek, a ki erre különös kedvet tart, oly számításból kedveskedik valamivel, hogy ez által derekabb viszonajándékot vagy örökséget vagy hagyományt biztosit tán magának, avagy ha az ajándékot vett jó szolgálatok illő elösmeréséböl teszi2). Ebből látni, mikép maga az, hogy az elidegenítés *) Si enim proponas, mortis causa factam alienationem, non requirimus, utrum dolo malo facta sit, an non sit ; sufficit enim docere, mortis causa factam. Nec immerito, mortis causa enim donationes comparantur legatis; et sicut in legatis non quaerimus, dolo malo factum sit an non sit, ita nec in mortis causa donationibus. L. 1. §. 1. D. 38. 5. 2) Vivus libertus donare bene merentibus amicis potest, legare vero nec bene merentibus amicis potest quo patroni partém minuat. L. 9. D- 38. 5.
