Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)
1880/14 / 1. szám - A köteles rész. A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű Dr. Zsögöd Ernőtől. 6. [r.]
11 Ebből látni, mikép a patrónus a libertusának sérelmes végrendeletével szemben nem szorult arra, hogy a köteles része kifizetését a végrendeletben kinevezett örökösöktől követelje. Hanem joga van neki arra, hogy a hagyaték felényiglen contra tabulas bonorum possessiót eszközöljön. Ez t. i. annyit tesz, hogy mit sem hajtva az ilyen végrendeletre s az abban kinevezett Örökösre, egyenest a hagyatéknak mehet s azt mint felerészben örökös felényiglen közvetlenül birtokba veheti. A patronust a köteles része ótalmául megillető ezen contra tabulas bonorum possessio a római jogirók fejtegetéseiben több olyas szabálylyal van körülvéve, a miből mindenből az látszik, hogy a patrónus köteles részét olyan osztályrésznek lehet tekinteni a mely természetben t. i. a hagyatéki javak valóságában illet. így hát e köteles rész inkább ius in re a hagyatékban, mintsem követeléshez hasonló. Hiába rendeli e szerint a libertus, és nem teheti a kinevezett végrendeleti örökös, hogy a patrónus a köteles része fejében a a hagyatéki tiszta becsértékhez aránylag pénzben fizettessék ki, ha erre a patrónus rá nem áll; ily kívánalommal szemben a patrónus ahhoz ragaszkodhat hogy természetben jár neki a javak fele része (debita pars ex bonis.) Azt mondja Javolenus, hogy még akkor is a mikor a libertus hagyatéka szenvedöleg áll, a becsértéket véve tehát mi sem esnék osztályrészül, jogában áll a patronusnak az örökség fele részéhez ragaszkodni és a végrendelettel szemben contra tabulas bonorum possessiót venni, mert hátha ö neki különös kedve van a hagyatéki tárgyakhoz, például valamely házra, rabszolgára vagy szolgálórax) ; a mi világosan mutatja, mikép a patrónus a hagyatéki javak helyett azok becsértékével beérni nem tartozik. Azt azonban nem követelheti a patrónus, hogy a libertusa ha végrendeletet tesz ö neki a honor institutionis-t megadja, vagyis egyenes örökösévé nevezze, sem azt nem, hogy a hagyaték osztatlan felerészében hagyja ki neki a köteles részét. Hanem jogosítva van a libertus a patronusát a köteles része fejében hagyomány (legatum) *) Libertus, qui solvendo non erat, praeterito patrono extrarios reliquit heredes; quaero, an possit patrónus petére contra tabulas bonorum possessionem. Respondit, quum a scriptis heredibus adita est hereditas, patrónus contra tabulas bonorum possessionem petére potest, quia solvendo hereditas est quae inveniat heredem. Et sane absurdum est, ius patroni in petenda bonorum possessione contra tabulas, aliorum computatione, non iudicio ipsius patroni aestimari, auferrique patrono, quod modicum vindicaturus est; multi enim casus intervenire possunt, quibus expediat patrono petére bonorum possessionem, quamvis aeris alieni magnitúdó, quam libertus reliquerat, facultates patrimonii eius excedat, velut si praedia sunt aliqua ex bonis liberti, in quibus maiorum patroni sepulchra sunt, et magni aestimat patrónus bonorum possessione iura pro parte ea ad se pertinere, vei aliquod mancipium quod non pretio, sed affectu sit aestimandum. L. 36. D. 38, 2.
