Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - A köteles rész. A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű Dr. Zsögöd Ernőtől. 6. [r.]

12 által is kielégíttetni, és szólhat másrészt a kinevezés vagy hagyomány nem csupán az egész hagyaték osztatlan felére (az ily hagyomány az u. n. legatum partitionis\ hanem egyes bizonyos hagyatéki javakra.1) Úgyszintén halál esetére tett ajándék2) söt közönséges ajándék3) által is kielégítheti patronusát a libertus. Paulus tovább menve azt is megjegyzi, hogy ha a libertus patronusát bizonyos tárgyakkal akár mint egyenes örököst akár mint hagyományost kielégité, és utólag merül fel idővel valami hagyatéki érték, ebből már mi sem jár a patronusnak 4); a mi ugyan a patronusi köteles rész jogi természetéhez nem egészen illik. Megjegyzendő azonban, hogy ha az, a mi a libertus végrendeletében a patronusnak hagyva van, kevesebb valamivel mint a mennyi a köteles rész, ilyenkor a patrónus nemcsak a kevesbletre hanem az egész fele részre nézve vehet contra tabulas bonorum possessiót, mi által mint bonorum possessor egyenes örökös gyanánt (vice heredis) válik felényiglen a libertus ogutódává. Hogy a patrónus contra tabulas bonorum possessiója következtében a végrendeleti örökösök osztályrészeik arányában rövidülnek meg az ö javára5), hogy az ö köteles része nem megy veszendőbe, bár a libertust arrogálják6), söt akkor sem ha bűntett okából javait elkobozzák7), hogy arról a libertus éltében le sem lehet monx) Előbb ugyan L'lpián igy ir : Toties ad bonorum possessionem contra tabulas invitatur patrónus, quoties non est heres ex debita portiont instiutus (L. 3. §. 10. D. 38. 2), de utóbb igy folytatja : Si debita patrono portio legata sit, etsi scriptus heres non fuerit, satis ei factum est. Sed etsi institutus sit ex parte minőre, quam ei debetur, residua vero pars suppleta est ei legatis, sive fideicommissis, et ita satisfactum ei videtur. L. 3. §§. 15. 16. D. 38. 2. 2) Sed et mortis causa donationibus poterit patrono debita portio suppleri; nam mortis causa donationes vice legatorum funguntur. L. 3. §. 17. D. 38, 2. 3) Sed et si non mortis causa donavit libertus patrono, contemplatione tamen debitae portionis donata sunt idem erit dicendum. L 3. §. 18. D. 38. 2. 4) Si ex bonis liberti, quae mortis tempore fuerunt debitam partém dedit libertus in hereditate vei legato, servus tamen post mortem liberti reversus ab hostibus augeat patrimonium, non potest patrónus propterea queri, quod minus habeat in servo, quam haberet, si ex debita portioné esset institutus. Idem est et in alluvione, quum sit satisfactum ex his bonis, quae mortis tempore fuerunt. L. 44. §. 1. D. 38. 2. 5) Residuum ex debita sibi parte omnibus heredibus pro portioné cuiusque aufert. L. 20. §. 2. D. 38. % 6) Liberto per obreptionem arrogato ius suum patrónus non amittit. L. 49. D. 38. 2. 7) Si in libertinum animadversum erit, patronis eius ius, quod in bonis eius habituri essent, si is, in quem animadversum est, sua morte decessisset, eripiendum non est; sed reliquam partém bonorum, quae ad manumissorem iure civili non pertineat, fisco esse vindicandam piacet. L. 28. D. 38. 2.