Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)
1880/14 / 1. szám - A köteles rész. A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű Dr. Zsögöd Ernőtől. 6. [r.]
10 ugyancsak Ulpiánnak szavai, a miként a patronusi köteles részre vonatkozó praetori edictumot bevezeti: Hoc edictum a Praetore propositum est honoris quem liberti patrono habere debent moderandi gratia. Namque antea soliti fuerunt a libertis durissi m a s res exigere . . . L. 1. pr. D. 38, 2. Ebből látni, mikép a debita pars patroni, nem leszállításául sőt ellenkezőleg felemeléséül hozatott be a libertus azelőtt meg volt rendelkező szabadságának. A patrónus köteles részének jogi természetét pedig különösen megvilágosítja Ulpiánnak következő mondása: Debitam autem partém eorum quae quum moritur libertus habuit, patrono damus; mortis enim tempus spectamus. Sed etsi dolo malo fecit quominus haberet, hoc quoque volutt praetor pro eo haberi, atque si in bönis esset. L. 3. §. 20. D. 38, 2. A patrónus köteles része ekképen nem csupán a hagyatéknak a fele része, hanem fele része az átalán a libertus összes vagyonának, vagyis valóságos portio bonorum, Mindaz a min a libertus annak tudatában ad túl, hogy ez által saját vagyonát, s ezzel egyszersmind a patronusnak majdani felerészét kevesbíti, dolo malo van elidegenitve, s mindez a libertus holtával a patrónus köteles részének megállapításánál a hagyatékhoz hozzátudandó épen azon okból, mivel a patrónus köteles része nem csupán a hagyatéknak hanem a vagyonnak fele része. Hogyha például a libertus valaha éltében oda ajándékozott egy 4000-et érő házat, azután megint ajándékul adott valamit a mi ér 2000-et, és meghalván hátramarad utána 6000-nyi hagyaték, ily esetben a patrónus felényi köteles része nem csupán a hagyatéki 6000-nek a fele vagyis 3000, hanem hozzá • , • (4000 + 20o0 + 6000 -j vetetvén az elajándékozott javak is, annyi mint 6000. Bővebben egyébaránt a patrónus köteles részének jogi természetete azon elvekből tűnik ki, a melyek a patrónus ebeli jogainak törvényes ótalmára vonatkoznak. A patrónus köteles részének törvényes ótalmát tárgyazólag mindenekelőtt az olyan esetek veendők szemügyre, a mikor a libertus hagyatékában annak összes vagyona megvan, a mikor tehát nincsen arról szó, hogy a libertus valamit még élők közt dolo malo elidegenített volna. Ilyenkor az foroghat fen, hogy a libertus végrendeletet tesz, és abban kevesebbet hágy a patronusnak az ezt megillető felényi köteles résznél. Az ily végrendelettel szemben azt mondja Gaius (Inst. III. 41.): sive enim faciat testamentum libertus, i u b e t u r i t a t e s t a r i, ut patrono sua partém dimidiam bonorum suorum relinquat, et si aut nihil aut minus quam partém dimidiam reliquerit, datur patrono contra tabu 1 a s testamenti partis dimidiae bonorum possessio.
