Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)
1880/14 / 1. szám - A köteles rész. A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű Dr. Zsögöd Ernőtől. 6. [r.]
9 miképen utódolnak a patronatusi jogokban a patrónus gyermeke s unokája1), továbbá hogy miképen oszol a köteles rész, a hol nem egy hanem több a patrónus2) és több efféle a mi a patronusi köteles részre jogosultság feltételeire vonatkozik : mindezt mellőzzük, miután bennünket e helyütt a debita pars patroni intézményéből főleg magának e köteles résznek alapgondolata s ebből folyó jogi természete, úgyszintén az annak védelmére szolgáló elvek érdekelnek. A mi a debita pars patroni alapgondolatát illeti, erre nézve figyelemmel kell lenni Ulpiánra mikor ezeket mondja: Videlicet enim imago societatis induxit eiusdem partis praestationem, ut quod vivus solebat societatis nomine praestare, id post mortem praestaret. L 1. §. 2. D. 33. 2. Ebből látni, mikép a patronusi köteles rész a maga alapgondolatát azon társasági viszony eszméjében (imago societatis) birja. a melyet annak előtte a patronus-ok a libertus-sal a felszabadítás alkalmával tett kötések vagyis társasági szerződések (contractus socii) által szoktak volt megalapítani. Ez a társasági viszony a libertus és patrónus közt az, a miből a praetori jogalkotás a patronusi köteles rész behozatalánál kiindul, s ez fejti meg egyebek közt azt miért hogy e köteles rész sem több sem kevesebb hanem épen felényi. Annakelötte az egyes szerződések nyilván hol kisebb hol nagyobb osztályrészt biztosítanak vala a patronusnak a libertus jövendő vagyonából; s a mikor ennek a közhatalom közibe lép, és általános szabályt mértéket akar felállítani, mi természetesebb, mert mi hivebb az osztóigazsághoz, mint az aequalis divisio, vagyis az, hogy essék a libertus javaiból a fele köteles részbe, fele meg legyen szabad rendelkezés tárgya? — Továbbá figyelmet érdemelnek altér insiurandum exegerit, ne uxorem ducat ... is qui extra hanc culpam fuerit partis utrique debitae bonorum possessionem solus habebit. L. 24. D. 38, 2. 1) Ha a patrónus meghal, akkor a fiaira s további fiágú fiivadékára szállnak a patronatusi jogok. Quae autem diximus de patrono, eadem intellegemus et de filio patroni; item de nepote ex filio et de pronepote ex nepote filio nato prognato. Gai. III, 45. A patronusnak, ha több gyermeke és több libertusa volt, szabadságában állott a patronatusi jogokat gyermekei közt megosztani. Ez az u. n. assignatio libertorum. Erre vonatkoznak egy Claudius császár idejében kelt Senatusconsultum-nak következő szavai: Si qui duos pluresve liberos iustis nuptiis quaesitos in potestate haberet, de liberto libertave sua significasset, cuius ex liberis suis eum libertum eamve libertam esse vellet, is eave, .... solus ei patrónus solave patrona esset, perinde, atque si ab eo eave libertatém consecutus consecutave est. L. 1. pr. D. 38, 4. de assignandis libertis (Ulpianus). 2) Több patrónusa (compatroni) az által lehet a libertusnak, hogy ö mint servus több dominusnak a közös tulajdona volt, kik otet együttesen manumittálták. A compatronusok közt a debita pars-ra való jog azon arányban oszol, a mely szerint a manumissio előtt a condominium.
