Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 1. szám - A köteles rész. (A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű). Bevezetés

52 ki alapos véleményre kivan szert tenni, figyelőre vegye, mit királyunk monda: quis Graecus regeret Latinos graecis moribus. aut quis Latinus Graecos latinis?47) továbbá hogy: pro locorum morumque cuiuslibet gentis varietate, diversa etiam instituta cuilibet genti adoptari et conformari debuerunt et cuilibet populo quaedam veluti autonómia et libertás tributa est earum legum constituendarum, quibus suis necessitatibus succurreret.48) — A positiv jog jó és tökélyes voltának Ösmérveit, nem elvont igazságok adják, hanem a viszony, a mely a közt s az illető szükségletek közt fenforog. A jog az egyesek s a társadalom rendének és érdekeinek egyik védszere, s hol s mennyiben azt becsület és erkölcs fölöslegessé teszik létének jogosultsága hiányzik.49) A római jog a csodálatig megközeliti az örök igazság sugarait. E jog a római nép életével izre-szálra összefügg, abból nőve ki. Nem egyes elménczek körözték e jogot, a népnek szelleme tövén termett az. E népben kellett lenni s volt is az igazságnak érzete. Midőn azért a római törvényhozás a bírákat jórészt egyszerüpolgárokból szedé, midőn továbbá az egész törvényhozást az állam úgyszólván csak ellenörzé: az emberek igazságérzületébe nagy bizalmat helyezett. De midőn a családtól, az állam jövője nemzedékétől és reménységétől a köztörvény minden oltalmát elvoná, s azt pusztán a családfők jellemére, becsületére, érzelmére és lelkiösmeretére bizta, s ez állam mégis nagy, fényes és hatalmas lön: a történet eme jelenségétől a lelki magaslat elösmerését megtagadni nem lehet. Nagy hatalom volt ez, a római páter familias kezében: de az önfelelössé^nek egyben roppant súlyát viselte az.50) Az egyén ily széles jogkörének talpraesett helyzetét Róma még erkölcsös idejében aligha tünteti föl valami igazabban, mintáz, hogy annak megszorításával onnantúl fogva kezdünk tatálkozni, a mikor „minden államnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs" Rómában veszni indult. Csak ekkor kelletett, hogy a jog az egyén autonómiáját szegröl-végröl megnyirbálja, a mikor a római nép teli élet47) Szent István király Imre fiához intézett levele előszavában. 4s) Quadripartitum opus Jur. Consv. R. Hung. előszó. 49) C'est que le respect de soi méme et d'autrui, le sentiment de droit, l'amour de la iustice. •... ne sont par des articles de loi. Mondja szépen Laboulaye (Paris en Amer.) 50) Igen-igen rá lehet mondani a római paterfamilias állására, mit Pastoret (Histoire de la legislation bevezetés 38. 1.) a törzsfönökokröl mond: Ge chef ... eut toujours les mémes obligations envers eux, qui étaient ses sujets. Toujours il eut besoin d'étre le depositaire supréme de la double force, qui resulte de la justice et des armes: la justice pour proteger, menacer, punir, les armes pour defendre et conserver. Sa puissance eut été sans bornes, ^si la religion n'en avait piacé dans, des décisions préexistantes et sacrées.