Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 1. szám - Die Vertheidigung in Strafsachen. Historisch und dogmatisch dargestellt. Bécs, 1879 [könyvismertetés]

103 csekélyebb lopást büntetendő cselekménynek nyilvánítja, míg a szerződés meg nem tartásából eredő jelentékeny károsításra nézve csak a polgári útra mutat. A bírónak ellenben a törvény szabja meg útját mindenha. Ha ebben nem osztozkodunk szerző felfogásában, teljesen csatlakozunk ahhoz, a mit az opportunitas és legalitás elveiről előad (274. 1.) A vádinditás alkalmával felruházhatjuk a közvádlót azon joggal, hogy az ne csak a törvényt nézze, hanem azt is, a mit a szükség parancsol. Minima non curat praetor. Midőn a jogsértés oly elenyészöleg csekély, vagy mikor a jogsértés csekély volta nincsen arányban a büntető eljárás nehizkes apparátusával, ott az államügyész bátran kijelentheti, hogy a közvádnak nincs helye. De nem folytatjuk a részleteket, az érdekes kérdések kiemelését, mert alig tudnánk magunknak határt szabni. Megelégedéssel tettük le a munkát és alig lesz olvasója, a kire nem fog ugyanazon hatással lenni. Minden lapjáról az a szellem szól, melynek B e rry e r egyik védő beszédében oly ékesszóló erővel tudott kifejezést adni: „A b e c s ü 1 e t e s em b e r e k s z i v é t 1 e g m él y e b b e n sértő igazságtalanság az, a mely a törvény által és törvényes formákban okoztatik". Még akadnak hazánkban oly szomorú jelenségek, melyeknek láttára leverten elgondolkozik az ember, hogy talán találkozhatnának az érdeklett körökben olyanok is, kik mintha soha sem hallották volna nemcsak e szavakat, hanem az általa revelált gondolatot. Epen azért különösen óhajtjuk, hogy a munka hazánkban, a büntető törvénykönyv életbeléptekor, a büntető perrend előkészítésekor azon figyelemben részesüljön, melyet megérdemel. A munka szerzője, legalább előttünk, novus homo az irodalomban. Becsületére válik alkotása. Nekünk magyaroknak feltűnő az, hogy odakünn idegen földön Gráczban megjelenik egy nagyérdemű tudományos munka és a czímlapon egy tősgyökeres magyar név díszlik mint szerzőé (Vargha). Még feltűnőbb az, hogy csakis a czímlapon van egy magyar szó, mert a szerző sem történeti, sem dogmatikai fejtegetéseiben egy árva szóval sem emlékezik meg Magyarországról. Vagy a magyar név, nem magyaré? Akár magyaré, akár nem azé, mindenesetre tudománybeli mulasztás, hogy a ki közvetlen szomszédunkban a zsidókról, görögökről stb. oly tüzetesen szól, Magyarországot egészen ignorálja. Dr. Löw Tóbiás.