Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám

Dr. Löw Tóbiás f Donec eram sospes, tituli tangebar amore, Quaerendique mihi nominis ardor erat. Ovidius. Nem azért lépek e lapok tisztelt olvasói elé, hogy felszaggassam a sebeket, melyek az idő zsongitó hatása alatt már-már forradásnak indulnak. Az ország és kivált az ország jogászsága oly érzelmeket fejezett ki Löw Tóbiás ravatalánál, hogy az egyéni fájdalom külön felszólalása sem szükségesnek, sem alkalomszerűnek nem mutatkozik. A közügy, melynek mindannyian szolgálunk, azt kívánja munkásaitól, hogy az első égető kesergés állapotát íúlhosszan ne ápolják sziveikben; hogy egy kedves sir bezáródása után azonnal megfogyott erőnk felélesztéséhez lássunk, s hogy felépülésünk első mozzanatát épen az elhunyt személyének emlékezetté finomulása, vagyis — bármi kemény e szó — feledése képezze. És mégis, a Magyar Igazságügy 'barátainak külön kell elbúcsuzniok Löw Tóbiástól! A mit ily szomorú alkalmakkor a vérbeli családnak elnéz a kegyeletes hagyomány, arra mi is joggal tarthatunk igényt. Mi is családi fájdalmat tolmácsolunk ; oly családét, melyet a legnemesebb kötelék fűzött Löw Tóbiáshoz: az eszmék vonzalma. Azért szabadjon e benső körben még egyszer elbeszélgetnünk elköltözött barátunkról, virágában megtört életéről, törekvéseiről, reményeiről és sikereiről. Az ember szívesen játszik fájdalmával, s egy szeretett halottról beszélni nem keserv, hanem vigasztalódás. Ily értelemben készülök egyet-mást elmondani LöwTobiásról. Nem életrajzot, nem nekrológot; csak néhány percznyi megemlékezést barátai, a Magyar Igazságügy barátai számára! A mívelt társadalom a szellemi és erkölcsi tulajdonságok nem mindennapi összeségét követeli attól, ki a Jogász névre tart számot. A tudományos képzettségen és a tudomány szeretetén kívül, melyek hivatásának alapját képezik, éles, versatilis észt, az emberiség érdekeiért hevülő szivet és ama MAGYAR IGAZSÁGÜGY. XIV. 1880. 1.