Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)

1879/11 / 1. szám - Az amerikai párbaj büntetőjogi minősítése

63 Az úgynevezett amerikai párbaj két személy között létrejött azon megállapodást jelenti, mely szerint egy előre meghatározott véletlentől tétetik függővé, hogy közülök melyik váljék öngyilkossá. Mielőtt annak a kérdésnek taglalásába bocsátkoznánk, váljon az u. n. amerikai párbajban feltalálhatók-e mindazon ismérvek, melyek (azt a fennálló jogtól eltekintve; büntetendő cselekmény jellegével felruházhatják : megkísértjük annak fejtegetését, hogy az amerikai párbaj a büntetőjog és a tudomány jelenleg irányadó elvei szerint büntetendőknek nyilvánított cselekmények — tekintve ezek kellékeit és fogalom-meghatározásait — melyikéhez volna sorolható? E részben természetszerűleg külömbözök a nézetek ahhoz1 képest, a mint az amerikai párbajban rejlő tényezők egyike vagy másika tekintetik döntőnek, vagy a minősítés tekintetében elhatározónak. I. Legegyszerűbbnek látszik, az u. n. amerikai párbajt, ezen a közéletben általánosan elfogadott elnevezést véve kiindulási pontul, a közönséges párbaj egyik különös, sajátságos nemének tekinteni, és a párbajra vonatkozó elveket ezen különös alakulatára is alkalmazhatóknak nyilvánítani. Ezt teszi Lüder-), ki bizonyítani iparkodik, hogy az amerikai párbaj is párbaj, és hogy ennélfogva annak szüksége, miszerint az külön törvény-intézkedések tárgyává tétessék, fel nem merülhet. Lássuk, helyes-e ezen nézet, vagyis: megvannak-e az u. n. amerikai párbajban, mint azt a fenebbiekben körülirtuk, mindazon elemek, melyek a közönséges párbaj tényálladékának létesüléséhez lényegesen megkívántatnak ? Kétségbevonhatlan tény ugyan, hogy a közönséges párbaj rendszerint valódi, vagy képzelt becsületsértés megtorlásának eszközéül szolgál, hogy tehát az azt létesítő indok az esetek többségében elégtétel-szerzés a becsület megtámadásáért; — és megengedjük, hogy az amerikai párbajnál is ezen indok játssza a főszerepet: ámde az elmélet és a legújabb törvényhozások egyaránt mellőzték ezen indoknak a párbaj lényeges ismérvei közé való felvételét már csak azért is, mert a párbaj keletkezésére a felhozott indokon kivül más is szolgálhat alapul, mit a gyakorlati élet számtalan példája igazol. Az indokban való megegyezés tehát nem szolgálhat döntő okul arra nézve, hogy az u. n. amerikai párbaj a közönségessel azonos büntetőjogi minösités alá vonassék. 2j Goldhammer Archív XIII. kötet 540—548. 1.