Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)
1879/11 / 6. szám - Büntetendő cselekményt képez-e a zsidó egyházi hatóság által teljesített elválás, ha a polgári bíróság által az elválás itéletileg ki nem mondatott?
587 Br. Henrikre nézve a kettős házasság bűntényének alanyi tényálladékát is megállapítottnak tekinteni és öt ezen bűntényben bűnösnek kimondani azért kellett, mert azon mentsége, hogy ö a fentidézett törvényről tudomással nem birván, előbbi házasságának Stern Albert rabbi általi felbontását érvényesnek tartotta és a második házasságot jóhiszeműleg kötötte, valótlannak bizonyult, a mennyiben a vádlott maga beismerte, hogy az általa a házasság felbontása végett először megkeresett budapesti rabbi értésére adta, miszerint a szertartási válást polgári válásnak kell megelőznie és W. M. ellen az illetékes budapesti kir. törvényszékhez benyújtott házassági válókeresetében W. M.-nak második házasságát maga is törvénytelennek mondotta. Stern Albert pedig a hivatalos hatalommali visszaélés bűntényében azért volt bűnösnek kimondandó; mert a törvény nem tudásávali hiú mentegetödzése még valóságon alapulónak sem fogadható el, a mennyiben egyrészt a vádlott magasabb műveltségénél, másrészt azon körülménynél fogva, hogy a vádlott az izraeliták házassági jogát szabályozó hivatkozott törvény életbeléptetése óta folytonosan rabbi hivatalt visel, azon védelme el nem fogadható, hogy vádlott nem birt volna tudomással arról, miszerint a hivatali kötelességét különösen szabályozó 1. f. rendelet nem helyeztetett hatályon kivül és a mennyiben vádlottat a jelzett törvény érvényességére a védelméhez bemutatott adatok között levő és dr. Kohn Sámuel által a Löwenthal Mór és Grünwald Regina válási ügyében 1870. évi szeptember hó 14-ik napján irt megkeresés is figyelmeztette, és igy ellenében a tettében levő gonosz szándék is igazolva van. A büntetés kiszabásánál Br. Henrikre nézve rovatlan előéletén felül az is enyhítő tekintetbe vétetett, hogy a mennyiben, úgy az ö, valamint a W. M. második házassága gyermektelen, a vádlott cselekményéből folyó törvénytelen házasságok által tetemesebb családjogi sérelmek nem idéztettek elő. Stern Albert cselekménye pedig jó előélete mellett is, ennek magasabb műveltségénél fogva és azért sem volt enyhébb beszámítás alá vehető; mert az ezen vádlott által védelménél felmutatott adatokból kétségtelen, hogy vádlott a házasságok törvénytelen felbontását üzletszerűen törvénytelen haszon szerzésére gyakorolta, és ez által többeket tett ki a családjog zavara veszélyének. W. M.-t ellenben a kettős házasság bűntényének vádja és a közintézkedés elleni kihágás terhe alól is azért kellett felmenteni; mert ezen vádlottnak azon mentsége, hogy ö Brünauer Sámuellel azon jóhiszemben lépett házasságra, miszerint az előbbi házasságát Stern Albert rabbi jogérvényesen bontotta fel: annálfogva volt elfogadandó, mivel tekintettel ezen vádlottnak műveltségi fokára és arra, hogy ö mint panaszlott idéztetett Stern Albert rabbi elibe, ellenében nem bizonyittatott az, hogy tudatával birt annak, miszerint Br. Henrik és illetve Stern Albert a törvényes eljárás mellőzésével foganatosították a szertartásos elválasztást. A m. kir. Curia, mint legf. it. szék, a kir. ügyész és a vádlottak újabb felebbezésére 1878. évi szept. 23-án 6549. sz. a. következő ítéletet hozott: Br. Henrik, W. M. és Stern Albert vádlottak részéről a vizsgálat és 3<J*
